Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - SZEMTŐL SZEMBEN - Kálmán Gábor: Kitörni önmagunkból... (Beszélgetés Fonod Zoltán főszerkesztővel)
Beszélgetés Fonod Zoltán főszerkesztővel 89 annak, hogy fiatal, tehetséges írók, akik a pálya lehetőségeit keresik - Magyarországról, a Vajdaságból, esetenként Erdélyből - megtalálnak bennünket, és segíthetjük őket abban, hogy a „világ” rájuk csodálkozhasson. * Nekik számít még az, hogy felvidékiként, szlovákiai magyar íróként kategorizálják magukat egy olyan korban, mely az internetről, globalizációról szól? Egyáltalán: nincs belejáradva a legfiatalabb nemzedék apáik, nagyapáik történelmébe?- A mai fiatalok, hála az Égnek, nyitottak a világ előtt, és természetes számukra, hogy a régi gyötrelmektől, nyűgöktől megszabaduljanak, s éljék a maguk világát. Nyitott számukra a világ, következésképpen ők is nyitottak a világ számára... Jó érzés ez, a „köldöknézés” gyötrelmétől megszabadítja azokat, akik apáikra és nagyapáikra tisztelettel és megbecsüléssel szólnak, és bár időnként hallották, ismerik az „ősök” gondjait, emlékeit, de a mai világ adottságai, lehetőségei szerint akarnak élni, áhítat és kölöncök nélkül, természetes emberi hovatartozással és nyitottsággal. Az apák, nagyapák történelmén szerencsésen túltették magukat, a múlt legfeljebb a „volt egyszer, hol nem volt” meséiként él emlékezetükben. Saját „meséik”, gyötrelmeik most vannak alakulóban, és hogy lesz-e „közönségük”, azt ők is csak remélik... *A lapszerkesztést illetően milyen terveid vannak a jövőben?- A lapszerkesztés öt évtizedes tapasztalatai és hagyományai arra késztetnek, hogy az irodalom folytonos megújulásának tudatában az Irodalmi Szemle nyitott legyen minden irányzat és kezdeményezés előtt. Az irodalmi divatok hóbortját jó érzékkel elkerültük, nem az irodalmi kánonok változatlanságára esküdtünk, hanem az új „csapások,, felismerésére, a fiatal tehetségek támogatására, a „mindig tovább,, feloldhatatlan kényszerére. Az értékre kell és lehet esküdni, meg a tehetségre, mellyel a mai fiatalok követelik maguknak a maguk igazát. Az Irodalmi Szemle a középgeneráció és az idősebb írók müvei mellett (Duba Gyula, Tőzsér Árpád, Gál Sándor, Aich Péter, Z. Németh István, Hogya György, Gágyor József, Gyüre Lajos, Kulcsár Ferenc, Tóth Elemér, Zirig Árpád és mások), rendszeresen közli a fiatal, tehetséges alkotók munkáit is (Csehy Zoltán, Németh Zoltán, Polgár Anikó, Öllős Edit, Szalay Zoltán, Béres Csilla, Bodnár Éva, Hudák Katalin, Leck Gábor, Kopasz Katalin, Izsó Zita, Mizser Attila, Szúnyog Zsuzsa, Százdi Sztakó Zsolt, Sipos Janka, Palágyi László stb.). Esetenként talán a „minták” és a példák felmutatására, a „hogyan tovább” szándékának a demonstrálására közöljük az egyetemes magyar irodalom kiemelkedő íróinak (Csoóri Sándor, Tornai József, Lászlófíy Aladár, Nagy Gáspár, Kovács András Ferenc, Petőcz András és mások) az alkotásait. A meghatározó életművek másodközlése (megítélésem szerint) a „botsánandó,, bűnök közé tartozik. A fenti névsor egyébként azt is igazolja, hamis és igaztalan az a nézet, miszerint az Irodalmi Szemle az „idősebb nemzedék,, lapja. Igaz, hogy régóta van jelen a magyar valóságban, nélküle azonban „lyukas,, lenne az emlékezetünk. Talán nem mellékes, ha megemlítem, figyelemmel kísérjük az internetes honlapokat is, hogy a hasznos információkat továbbítani tudjuk. Általában a Litera „szolgálatait,, vesszük igénybe, a forrás megjelölésével. Ezt a gyakorlatot a másodközlések esetében is alkalmazzuk. A tanulmányok, esszék, publicisztikai írások vonatkozásában is nyitott a folyóirat
