Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a XX. században (32) A magyar líra depoetizálása - 70-es és 80-as évek II.
Magyar líra és epika a XX. században 77 latolgatják, hogy lesz-e borravaló. Szuszognak, piszmognak a koszorúkkal. Fülelnek: tán már lövik is az üdvöt. Mindenesetre: halott. Nem veszi elő többé a húgyfoltos sliccből a Nagy Októberit. (Leonyid Iljics Brezsnyev emlékére) O, Leonyid Iljics, darógij továris, kiről oly rút szavakat szóltam elhunytad alkalmából! Mely igen hiányzol most! Mennyire elkellene egy hozzád méltó idióta! Egy virtigli barbár barom! (Nosztalgia) Petri akkor is kerüli a pátoszt, amikor emelkedettebb, „komolyabb” tónusban is szólhatna, mint a Nagy Imréről c. versben.----Csalódottan ha llgattalak, evikkeres öregember, még nem tudtam a betonudvart, ahol az ügyész az ítéletet, bizonyára, elhadarta, sem a kötél durva horzsolását, a végső szégyent. Petri György költészete alkalmi líra, életművéből hiányoznak a nagy kompozíciók vagy versciklusok. Vonatkozik ez szerelmi lírájára is. Az ő esetében nem is beszélhetünk olyan értelemben szerelmi líráról, mint Ady, Szabó Lőrinc, József Attila vagy Radnóti költészetében. Voltaképpen igazat kell adnunk Radnóti Sándornak, aki úgy véli, Petrinél „a szerelmi líra is politikai lira lett, az egyetemes, de politikai indíttatású kielégületlenség enigmája”/431 „Mi jön még?” - kérdezi a költő a rendszerváltás hajnalán, amikor visszatérhet az első nyilvánosságba, méghozzá megbecsült klasszikusként. Szabadság van - s ez nem kevés -, de a megváltás ezúttal is elmaradt. Petri költészete érintetlen maradt a rendszerváltás első éveire jellemző eufóriától, ám annál inkább megszaporodott benne a szkepszis. A kilencvenes években lírájának középpontjába egyre inkább a halál témája kerül. Jött persze néhány nagy vers is: Februári hajnal; Reggeli kávézás; Elégia, a csontig hatolóan nyers Hogy elérjek a napsütötte sávig vagy valamivel korábbról a régi jó barátra emlékező In memoriam Hajnóczy Péter.
