Irodalmi Szemle, 2009

2009/6 - Öllős Edit versei (Menedék, Kimúló krisztusi kor, Évvégi talizmán, Szűkített kör)

54

Öllős Edit versei

kerüljön a lyukacsos zsákba még több hiba mindig legyen mire ráfogni hogy túl masszív túl kézenfekvő túl áttetsző túl késleltető túl bizsergető vagy egyszerűen senkinek nem tetsző (a lufi akkor is kipukkadhat ha nincs benne levegő pedig jégkockákat szór a radiátor és meleget hajt a legyező nem tudni mi minek a függvénye és hogy van-e ellentmondás van-e hasonlóság)

a rétestészta-percek kecsesen-szívósan zsugorodnak és nyújtózkodnak a gyurma-másodpercek is alig kihívóan hajlékonyak a hangszínek ki-kilengenek a taglejtések hullámzanak szerepeiket csereberélik a becsmérlések egyre kevesebb a nettó áhítat térfélcsere nélkül életképtelen az összes örökzöld gondolat a vers most is mindent elvisel csak hinni kell hogy benne lehullhat minden lepel ha ezerféleképpen értelmeződik is minden mozzanat az ezeregyedik marad meg kimondhatatlanul kiválasztottnak (ritkán derül ki az érme ikszedik oldalának titka és nem is könnyű azt úgy forgatni hogy mindenhol elérje az ihlet parazsa)

életünk rendje mégsem szólhat saját rovásunkról és ha bíbelődéseinek foglya is az ember akadályfutás közben legjobb ha szeme észrevétlenül rebben ha közbejön egy ünnep tíz ötletből akkor is száz lehet más-más jelmez kell ugyan a kerekek vágásának és a sorsok csapásának mindig ildomos kikecmeregni a szmogból nem kell semmit felolvasni az egyre gyűlő listáról akkor sincs baj ha öt percig lázadozik az ember ha megmászik később két létrát máris mindent tisztábban lát elég ha megígéri hogy ezentúl a kakaskukorékolásokat és a bölcsőringatásokat is mosollyal üdvözli megtanulja szerepét élethűen játszani a falvédőről le-lelépve úgyis könnyebb a fals csatákból győztesen kikerülni

végül is a folyó medrében alig pihegve folydogál nincs apály se dagály akár szelíden örülhetünk is magunknak amíg ki nem loccsan egy következő pohár aztán újra ráképzeljük magunkat egy gyorsforgalmi útra és nem hisszük