Irodalmi Szemle, 2009
2009/6 - Popély Gyula: Ez volt a Sarló (1)
Ez volt a Sarló (1) 21 és a szlovákokkal” - fejtegette az elnök előtt a sarlós delegáció. A mozgalom célkitűzéseit konkretizálva memorandumuk leszögezte: „Az életbe lépve nemzedékünk legelső céljai közé tartozik, hogy a kisebbségi magyarságnak praktikus ipari, mezőgazdasági, kisebbségvédelmi és szakszervezeti jelentőségű tudományos akadémiája, a szláv-magyar kultúrérintkezésnek egyetemi bázisa s a kelet-európai kérdésnek tudományos intézete legyen, melyek mind a szocializmus etikai alapján állva végzik tömegérdekű munkájukat.” Az elnök a magyar ifjúság tudományos elképzeléseivel kapcsolatban kifejtette, hogy szerinte a magyarságnak Csehszlovákiában valóban ki kellene fejlesztenie a maga szellemi centrumát. Ezt mindjárt azzal a kijelentéssel is megtoldotta, hogy neki egy magyar felsőfokú tanintézet felállítása ellen sincs elvi kifogása, de hát a viszonylag csekélyszámú csehszlovákiai magyarság ugyebár mégsem kaphat külön egyetemet. A küldöttség egyik tagja - Boross Zoltán - mintegy búcsúzóul megkérdezte az elnöktől: mit üzen a kisebbségi magyar újságnak? T. G. Masaryk erre a következőt válaszolta: „Én soha nem leszek Önök magyarok ellen! (Ja nebudu nikdy proti Vám, proti Maďarom!)17 A sarlós küldöttség említett prágai közszereplése nem volt ugyan összhangban a felvidéki politikai és szellemi élet intranzigens nemzeti irányvonalával, mindazonáltal nem is váltott ki különösebb negatív visszhangot sem a Felvidéken, sem Magyarországon. A Sarlónak azonban még ugyanezen év tavaszán volt egy igazán szerencsétlen próbálkozása, amely már komoly összmagyar botrányba fulladt. A mozgalom balos vezetőinek döntése alapján egy két főből álló sarlós küldöttség - Terebessy János és Vargha Imre - 1930. március 15-ike alkalmából a Duna-medence népeinek nemzeti színeivel és vörös szalaggal díszített babérkoszorút szeretett volna elhelyezni Petőfi Sándor budapesti szobrára. Koszorúzási szándékukat a két nevezett sarlós 1930. március 13-án annak rendje és módja szerint írásban bejelentette a budapesti rendőr-főkapitányságon. Beadványuk szövege a következő volt: „Alulírottak tisztelettel a következő kérvényt terjesztjük a tekintetes főkapitányság elé. Két csehszlovákiai illetőségű, Pozsonyban tanuló magyar nemzetiségű egyetemi hallgató, név szerint Terebessy János és Vargha Imre, néhány Budapesten tanuló csehszlovákiai magyar nemzetiségű egyetemi hallgató kíséretében március 15-én fél nyolc és nyolc óra között koszorút szándékozik elhelyezni a Petőfi-szobor- ra. A koszorún a következő színek lesznek: piros-fehér-zöld magyar, valamint a román, tót, cseh, horvát és szerb színek. Alul piros szalag, rajta ezüst betűkkel: Az új márciusért a pozsonyi Sarló. A koszorú elhelyezésénél Terebessy János Kossuth, Petőfi és Széchenyi szellemében néhány szavas kis beszédet mond. A beszéd a koszorún levő színek szimbólumának magyarázatát adja, a Kárpát-medence, Kelet- Európa népeinek egymásrautaltságát, amelynek egyedüli megoldása egy demokratikus szellemű Duna-konföderáció. Tisztelettel kérjük, méltóztassék megadni a koszorú elhelyezésére az engedélyt. Terebessy János s.k. és Vargha Imre s.k.”
