Irodalmi Szemle, 2009
2009/1 - KÖSZÖNTJÜK A 85 ÉVES MONOSZLÓY DEZSŐT - Duba Gyula: Emlék és humor. A múlt - a nevelés (h)őskora (esszé)
50 Duba Gyula fiai kérdések is foglalkoztattak. Mi olthatja belém ezt az érdeklődést? Érdemes eltöprengetni, mi késztette ezt az érdeklődést, hogy érvényre törekedjen és eluraljon. Annál is inkább, mert összefüggésbe hozható irodalmunk akkori helyzetével, mintegy csecsemőkorával, szánalmas esendőségével és lelkes tüsténkedésével, hogy mutassa magát. Már bizonyos öntudatra ébredt és fejlődött! Élményei tömege nyomta s a beszédkényszer, hogy kitárulkozzon. Minden személyes késztetés a közös törekvések jellemzője lehetett! Az irodalom változatos helyekről ad hírt magáról, vidéki forrásokból törekszik a fővárosba, a személyes pályáknak lényeges jelentésük van. A magam fészkelődése is az irodalom tulajdonképpeni hiányára utalhat, a szellemi ür és légszomj jele. Pozsonyban akkor már volt valamiféle irodalmi élet, szerkesztőségek rendszere, a kezdő írók szakmai találkozásokon keresték a kibontakozás lehetőségét, első eredményei az Új hajtások című antológiában összegeződtek. Ehhez képest Kassa periféria, oldalági valóság. Irodalmi értelemben vidék, a gyanútlanság és jóhiszeműség helye, társadalompolitikai értelemben naiv tudatlanság ösztönvilága. Karinthy, Gorkij és Wells sugallta irodalmiság! Innen fakad, még a kor eszmei kánonjának a nem ismeretéből a kritikai látás, amellyel a korszak jelenségeit parodizáltam. Meg a felszabadult hangulatból, amely az ipariskola első magyar osztályát jellemezte, megkésettek és váratlanul feltörök jóízű közbeszédéből, az ötvenes évek legelejének mély magyar lélegzetvételéből. Egy kassai osztálytársam révén megismerkedtem a városi hangosanbeszélö szerkesztőjével, humoros magyar nyelvű szövegeket kért tőlem. A Dóm és a színház közti parkban hallgattam aztán, a sétány padján ücsörögve, ahogy szerény humoreszkjeimet bömbölik a hangszórók, miért nem görbe a kifli és miért kicsi a zsemle, tehát a kor humoros témáit, meg hogy mennyire kártékonyak a bürokraták. De az is tetszett, ahogy diáktársaim a faliújságokon olvassák a karco- lataimat és nevetnek! Könnyed játékból, mintegy kalandszerüen írónak véltem magam, készültem az érettségire s közben írogattam. De már nem hobbi volt ez, az „írás ördöge” sokkal mélyebben élt bennem. Karinthy révén parázslóit, Wells Önéletrajza mélyítette, Fábry Korparancsa a múltra döbbentett, izzították apró sikereim. A karikatúra-tablónkon széles íróasztal mellett ülök, éppen „alkotok” mint „íródeák”. Tervem, hogy érettségi után a pozsonyi Műszaki Főiskola Gépészeti Tanszékére iratkozom be, a fővárosba kerülök és szüleim óhaja meg a magam vágyai szerint mérnöki pálya vár rám. 2 Más szemmel címen 1957-ben rovatom volt az Új Ifjúságban, külső szerkesztőként pedig humoros oldalam. Esténként a Grand kávéházban ollóztam össze az anyagát. A humorra az eszmei fegyelem korában is szükség volt, mintegy a múlt haladó hagyományaként. A főiskolát az ötödik szemeszter után ott hagytam, író leszek, a szerkesztői élet magába szippantott. Szinte egyedül voltam, aki humoros dolgokat ír. Paródiákat pedig kizárólagosan. A humoros bírálat helyzete összetett. A kizárólagos, kemény politika bírálat után kiált. Az eszmerendszer filozófus atyjai
