Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - RUDOLF CHMEL 70 ÉVES - Gál Sándor: Napló 2006 (3. rész)
88 Gál Sándor egykori kaszárnyája előtt felhúzott sorompónál, a túloldali magyarokkal meg az itteniekkel együtt. Ha az utat rendbe hozzák, jövőre már személygépkocsival is lehet erre közlekedni, mindenféle igazolvány nélkül. Romosodik Trianon, ötlött fel bennem valamiféle megírandó ötletként ez a történelmi pillanat, de mostanában már nem nagyon foglalkoztatnak a napi aktualitások... Ahogy dél körül hazakeveredtem, a korai kelés bosszújaként, szinte széde- legtem a pokoli hőségben, merthogy a nyár egyetlen éjszaka alatt ideért minden tü- zével. Hanem erre Bácskái Árpád hívott, hogy mennék hozzá Görgőre, illetve a „hegyre”, őzek, vaddisznók után. Mentem, s csodálatos volt a karszti fennsík, láttam néhány szarvast, de se őz, se disznó. Éjfél körül értem haza Buzitára (...) (...)Van még néhány fontos gondolat, amiről holnap vagy holnapután ezt-azt ide kellene rögzíteni, de most már nagyon késő van, és a hét eleje igen elfárasztott. Igaz, ma délután Tőzsér Árpi is hivott a Keleti Napló dolgában, a kötet dokumentumrészét visszaküldi, s itthon Sándorral betápláljuk a számítógépbe. Mindezen túl tele vagyunk várakozással, hiszen Évus ideje elérkezett - bármelyik órában megszülethet az unokánk.(...) Június 24. szombat. Csupa üresség minden, kint és bent egyaránt. Dél óta a- zon gondolkodom, hogy vissza kéne térni az irodalomhoz. Úgy értem, hogy folyamatosan kellene jegyzeteket készíteni olvasmányélményeimről ugyanúgy, ahogy ősszel elkezdtem. A régebbieket követően a huszadik századiak újraolvasása — bármilyen gazdag is ez a korszak - valami biztonságot jelenthetne azzal a valósággal szemben, amely körülabroncsozza a hétköznapokat. Hogy visszaálljon az a rend, amely az írás - a munka az olvasás és a kinti, fizikai munka hármas egységét fogja össze, s emeli - emelheti - értelmes cselekvéssé napról napra. Június 30. péntek. Lehet annak legalább tizenöt éve is, amikor elhatároztam, hogy egy éven át minden héten írok egy jegyzetet. Az volt ezzel az elhatározással akkor a célom, hogy kipróbáljam, van-e bennem elegendő erő, kitartás egy i- lyen folyamatos munka megvalósításához. Nem kis önfegyelem kellett akkor, hogy ezt a vállalást - önkéntes vállalást — be tudjam fejezni. Végül is sikerült. Ebből lett a Megtorlás békéje, amelyet az egyik legfontosabb publicisztikai munkámnak érzek. A mostan folyó esztendő elején, amikor újra kezdtem a naplóírást, az elhatározásom nem ilyen jellegű volt. Ma azonban úgy látom, hogy ennek a naplónak a napi penzuma hasonló próba, mint az az egykori volt. Amiként akkor, most is időnként legszívesebben abbahagynám az egészet, hiszen néha tiszta kínlódás, amit művelek. (,..)Túl mindezen: a Kárpát-medence tele van trópusi viharokkal. Jégverés, felhőszakadás, árvizek mindenfelé - a globális pusztulás előjelei. A holnap emlékeit betemeti az emberi butaság.