Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - ANKÉT „Ezer zsibbadt vágyból...” Az önrendelkezés színe és visszája Résztvevők: Duba Gyula, Csáky Pál, Gál Sándor, Lovász Attila, Pomogáts Béla (Kérdező: Fonod Zoltán)
36 ANKÉT A természet demokráciája azonban nem így működik. Mert a varjú nem szabhatja meg a verébnek, hogy ugyanazon fa ágán ülve a saját csivitelésével köszöntse a reggelt. A rigó is úgy és ott trillázik, ahol kedve tartja s a pacsirtát se korlátozhatja - mondjuk - még a héja sem. Micsoda emberi förtelem, hogy ugyanezt egy politikai hatalom elkövetheti a vele együtt élő és alkotó más nyelvű embertársaival!? Néha úgy találom, hogy mai állapotainkhoz mérten a középkor sötétje csupán szelíd derengés lehetett... CSAKY PÁL: — Az alapállás változatlan: a szlovák politika fárasztásra játszik, s nekünk addig van esélyünk, amíg ennek ellent tudunk állni. Az asszimiláció, a demogáfiai problémák, az elvándorlás, a globalizációs hatások legtöbbje mind ellenünk játszik. A szlovákiai magyar elit feladata lenne egy új, modem nemzeti paradigma létrehozatala. Ilyen igénynek megfelelni tudó elitünk azonban nincs. Marad - ismét csak - a politikai szinten való bukdácsolás. Magam emiatt vagyok most is a politikában. DUBA GYULA : - Ismét a 21. század Európájának víziójára kell hivatkoznom. Meg a történelmi múltra, amely Közép-Európában állandóan kísért. Megfigyelhető, hogy az új „európaiság” légköre, szellemisége, értékrendje nemcsak alakul, de erősödik, hovatovább egyre inkább mérvadó! Az emberekben él, mint a demokrácia minősége. Annak ellenére, hogy némely politikusok továbbra is hangoztatják archaikus „igazságaikat”, szembeszállva a természetes emberi dolgok rendjével, és nem veszik észre, hogy egyre inkább nevetségessé, sőt szánalmasakká válnak! Még ha legtöbbször nincs is kedvünk megmosolyogni őket! LOVÁSZ ATTILA: - Politikai kommentárban már megírtam: Európa keleti felén olyan politikai garnitúrák kerültek vagy kerülnek hatalomra, amelyektől semmi jót nem várhatunk. A klinikai pszichológia - nagyon leegyszerűsítve - a pszichopata egyedek három alapvető tulajdonságát fogalmazza meg: nem érez, nem szenved és nem okul. Ismerős? Mondjuk a politikai elitből? A kooperáció helyett az egymás ellen való szítás, uszítás, a várható szociális sokkok nemzeti törésvonalak mellé rendezése vagy ennek komoly politikai szándéka, az intolerancia egyre nagyobb elterjedése, a tömegek „rend” iránti igénye, a válság következményeként eljövő kismértékű bár, de mégis leszegényedés, és kezelésének képtelensége mindmind arra utalnak: Európa keleti része háborúra készül. POMOGÁTS BÉLA: - Hogy merre tartunk, azt részben tudjuk, részben nem: az Európai Unió (talán) jótékonyan fogja moderálni a mostanában felszínre került téveszméket és indulatokat. Majd egyszer, valamikor, remélem, nem hosszú évtizedek múltán. Egyszer, ahogy a most centenáriumán ünnepelt Radnóti Miklós mondotta volt, „egyszer béke lesz”. Igen, de addig mi lesz? * * * A szellemi honmegtartás igénye (a megszokás, a kényelem vagy a hagyományos hazugságok, öncsalások ellenére!) a jövőben is azon áll vagy bakik, hogy’ vállaljuk-e a minket megtartó közösséget, a nemzethez, a nemzeti kisebbséghez való
