Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - ANKÉT „Ezer zsibbadt vágyból...” Az önrendelkezés színe és visszája Résztvevők: Duba Gyula, Csáky Pál, Gál Sándor, Lovász Attila, Pomogáts Béla (Kérdező: Fonod Zoltán)
34 ANKÉT POMOGÁTS BÉLA : - Valóban, az 1990 után bekövetkezett rendszerváltozás igen sok területen helyreállította (vagy bevezette) a polgári demokráciák politikai normáit, más területeken — és a kisebbségek helyzete mindenképpen ilyen — viszont adós maradt ezekkel a normákkal, sőt visszavonta a korábbi engedményeket. Szomorú dolog, de Európa keleti felében a máskülönben kívánatos és hasznos átalakulások már csak ilyenek: ami az egyik oldalon nyereség, az a másikon veszteség. Már csak ezért se legyünk olyan büszkék arra, hogy megváltozott a világ - a kisebbségi sorba kényszerített magyarság kiszolgáltatottsága nagyrészben megmaradt. * Talán a „rossz lelldismeret” is okozta, hogy a közelmúltban az utódállamok közül elsősorban Szlovákiában verte ki a „biztosítékot ” az szándék, hogy a magyar kormány, a határon túli magyarok sorsáért érzett felelősségtudat kifejezéseként — már korábban — létrehozta (az utódállamok kisebbségi képviselőinek egyetértésével!) a magyar parlamenti képviselők fórumát Magyar Állandó Értekezlet néven. Újabban a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma elnevezéssel működnek. A rendelkezés szerint a Fórum szándéka, hogy , felelősséget erezzen a határain kívül élő magyarok sorsáért”. Ez a kapcsolat a bizalomra és a kölcsönösség elvére épül, a törődésnek ez a formája évtizedek óta érvényesül, ezért a gesztusértékű kapcsolatot, a két ország közötti együttműködést minőségileg is javítani képesek. Adott esetben feltehetően nemcsak a ,, biztosítékkal” volt baj, hanem a ,,vezeték” is hosszú volt, ha ilyen sokáig lehetett körülötte „botladozni”. A két parlament képviselői közötti vita ( több „gyalogmenet után”) ma ott tart, hogy a szlovák parlament egyes képviselői a Kárpát-medence (Sic!) megnevezés használatát is megkérdőjelezték. A gond persze nem a Kárpát-medence léte vagy nem léte körül van, merthogy ez a ,, természet ” ajándéka, ezért fiiggetlen a politikusok akaratától... Vélhetően inkább arról van szó, hogy a ,,szomszédolás” rossz gyakorlata helyett keressük inkább az együttélés, netán a barátság és megértés jobb lehetőségeit. GÁL SÁNDOR : - A nemzet legfőbb attribútuma az anyanyelv. Minden a nyelvvel, a nyelvben, s a nyelv által történik meg velünk, bennünk és általunk. Aki ezt a természetes létfolyamatot nem képes megérteni, az az emberi alapértékek és kapcsolatok rendszerét sem érti. Az egy nyelvhez tartozó közösségek természetes - ösztönös - megnyilatkozása az egymás keresése, segítése, fölemelése... Minden ilyen „társulás” természeténél fogva közösségerősítő lehetőség, ha értelmes célokat tűz ki maga elé, s ha azokat képes valóra váltani. De tapasztalom: amikor korunk politikusai - tonnás frázishalmazokat cipelve magukban - igyekeznek valamit egyesíteni, egy bizonyos ponton túl már magyarul sem értik meg egymást.
