Irodalmi Szemle, 2009
2009/5 - ANKÉT „Ezer zsibbadt vágyból...” Az önrendelkezés színe és visszája Résztvevők: Duba Gyula, Csáky Pál, Gál Sándor, Lovász Attila, Pomogáts Béla (Kérdező: Fonod Zoltán)
Az önrendelkezés színe és visszája 29 nyugati irányba terjeszkedő Szovjetuniónak pedig szüksége volt az egységes Csehszlovákiára. Valójában ez döntötte el Szlovákia sorsát a második világháború után. * 1968 csendes forradalma, a Prágai Tavasz vívmánya volt az is, hogy a hatalom birtokosai (a szovjet és a környező szocialialista országok katonai jelenléte ellenére!) nem akadályozhatták meg, hogy 1969 januárjában megszületett a csehszlovák szövetségi állam. Ahhoz persze, hogy a szlovák nép több évszázados álma és vágya is teljesülhessen, az 1989-es rendszerváltásra volt szükség. A politikai szabadságjogok érvényesítése úgy kezdődött, hogy röviddel 1989 novembere, azaz a rendszerváltás után, 1992. december 31-én, Szlovákia önállóságával Csehszlovákia végleg eltűnt Európa politikai térképéről Milyen volt Ön szerint ez a fél évszázad, kultúrájában, törekvéseiben, menynyiben segítette a nemzetek együttélését és a kisebbségi politika toleráns jelenlétét. GÁL SÁNDOR: - Hogy a szövetségi állam létrejöhetett, ahhoz nem az 1969- es eseményekre volt szükség, hanem a Szent Korona-tanra. Ugyanis, ha az nem nyújtott volna védelmet minden nemzetiségnek, amelyek a Szent Korona alá tartoztak, 1969-ben nemigen lett volna kivel és kiből létrehozni a Szlovák Köztársaságot... A kérdésben szereplő minden felvetés ehhez mérten egészen jelentéktelen mozzanat csupán... CSÁKY PÁL: - 1968 igyekezete tiszteletre méltó, ám megvalósíthatatlan igyekezet volt. Brezsnyev és a szovjet politbüro nem engedhette meg, hogy az ideológiát ne Moszkvából diktálják, ez a hozzáállásuk a rendszer alaptermészetéből fakadt. 1989-ig nem beszélhetünk politikai szabadságjogokról, s miután a volt csehszlovák pártbürokrácia eléggé nacionalista volt, mindent megtett a kisebbségi jogok lefaragása ügyében is. Addig mentek el, ameddig úgy érezték, hogy nem lesz belőle botrány. Ebből pedig az következik, hogy a nyilvános kiállásnak, helytállásnak már akkor is nagy súlya volt. DUBA GYULA: - Szlovákia olyan történelmi helyzetbe ért, hogy a szlovák nemzet szuverén államában önálló hatalmat gyakorol. Nemzetként szabad, államként európai. Bonyolult a helyzete, mert az állami létben a történelem számos sérelme, tévedése és archaikus formája élhet tovább! Az „európaiság” számos új értékét, jövő formáját pedig most vajúdja/munkálja ki földrészünk népe és vezetése. Gyakran úgy érzem, hogy ügyeink-gondjaink megítélésénél — intézésénél nem támaszkodunk eléggé azokra a - néha csak elméletileg érvényes - elvekre, irányokra és törvényekre, melyeket az Európai Unió és szervei létrehoztak és hirdetnek. Mintha nem hinnénk bennük! S nem alaptalanul, mert a közös európai „akarat” gyakran nehezen jön létre és érvényesül, különösen kisebbségi kérdésekben mutatkozik határozatlannak. Ennek ellenére az elvek irányadóak kellene hogy legyenek. Szlovákiában sem problémamentes a nemzeti múlt és az európai jövő harmóniája! Legdrámaibban, mert tisztán és érezhetően ez a magyar kisebbséggel való hozzáállásban
