Irodalmi Szemle, 2009
2009/1 - KÖSZÖNTJÜK A 85 ÉVES MONOSZLÓY DEZSŐT - Milan Rúfus versei (Fonotott kosár, Ráncok, Téli fa, Senki földjén, Úgy gondoltam, (Tőzsér Árpád fordításai))
Milan Rúftis versei 41 Téli fa (Zimný sírom) Meztelen és sértődött, mintha a vesztőhelyre menne. Már minden rajta kívül van. Szél és eső. Mint víz a libatollról, peregnek róla a napok. Hallgatag száműzött zárt ajtók mögött. Csak bent, a redőnyökön túl, a háncs gyertyavilágánál éli életét, telnek napjai. S árnyak, a függöny rezdülése sem árulja el, hogy bent valaki ül és hallgat. Senki földjén (Vzemi nikoho) Fáj a vers, testvérem. Fáj nagyon. Gályarab-hallgatás búg benne s fájdalom. S az idő, az idő - tücsök az óra belsejében. S az üres, istentől elhagyott szóra bánat hull az égből, csillag a csűrre. S hátrálsz tovább a senki földjén. A csönd felé, melyben mozdul, de nem kong a szó, az ember e üreges szárú mankója. Úgy gondoltam (Myslel som si) Úgy gondoltam: annyival szaporodom emlékben, amennyivel létemben fogyok, nem változik hát semmi. Csak helyet változtatok észrevétlenül. Mint homok a homokórában,
