Irodalmi Szemle, 2009

2009/1 - 90 ÉVE HALT MEG A MAGYAR KÖLTÉSZET ÓRIÁSA - Ady Endre: Ki látott engem?, A vállad, a vállad, A kimérák istenéhez, Köszönöm, köszönöm, köszönöm, A rabbiság sorsa

Mert mi együtt kezdtük a hűhót,

Mert egyformán Titok a voltunk S ami lázmunkánkban hazug,

Mindent, mindent együtt koholtunk.

Te, Isten, mi egyek vagyunk:

Mikor kimérákba szerettem,

Már ott voltál hátam mögött,

Nehogy kimúljak hülye sebben.

Nógattál folyton, konokul,

Hogy véresen be a bozótba Törjek magyarul, dalosán S hogy ne némuljon el a nóta.

Én voltam, Isten, bolond nyilad S nyiladat most már messzelőtted.

Fölemelt véres homlokom Nem ejtem porba most előtted.

Mert, jaj, nagy dolog ez a dolog,

Nagyobb, több, mint egy élet ára S én más bolondként nem megyek Egykönnyen a kálváriára.

Most: vagy-vagy, eldől, ha akarod,

Hogy ér-e valamit a kardunk És hogy ér-e ez valamit,

Mit együtt kezdtünk és akartunk.

Titok vagy, ős Titok, tudom én,

Velem együtt és a világgal,

De egy percnyi szeszélyedért Még sem égek el hiú lánggal.

Együtt kezdtük, vihar-fellegek Nőttek a fejemre azóta,

Te Isten, te Titok, közös Bűnünk volt minden bűnös nóta.

Ady Endre versei 3