Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Misad Katalin: Kultúrák párbeszéde (Lőrincz Julianna fordításelméleti kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 91 e gyakorlati tudományterület helyét a modern fdológiában, majd - a szakfordításoknak az irodalmi szövegek esetében is célravezető értékelési szempontjait figyelembe véve - megnevezi a müforditás-kritika fontos kritériumait. Munkája ötödik fejezetében (Műfordítás-stilisztikai tanulmányok, 66-143.) különböző folyóiratokban és konferenciakötetekben megjelent műfordítás-stilisztikai jellegű tanulmányait adja közre Lőrincz Julianna. Az első írásokban Jeszenyin-versek magyar - Rab Zsuzsa, Erdődi Gábor és Erdélyi Z. János tollából származó - fordításszövegeit elemzi, illetve értékeli, miközben a fő hangsúlyt az orosz költő motívum- és képrendszerének a magyar műfordításokban való megjelenítésére, valamint a szemantikai és a képi szint egyenértékűségének vizsgálatára helyezi. A következő tanulmányokban magyar versek orosz és angol fordításait elemzi oly módon, hogy a fordítás értékelésébe mint viszonyító tényezőt bevonja a fordításszöveg összevetését az eredetivel (vö. Zeman 1993: 108). A Petőfi-versekben és műfordításaikban szereplő alakzatok kontrasztív vizsgálata a létrejött változatok egybevetésén alapul, melynek során Lőrincz Julianna arra a következtetésre jut, hogy még a legjobb angol és orosz nyelvű Petőfi-fordítások sem teljesen egyenértékűek az eredeti szövegekkel. Ennek okát az idegen nyelvű művészi szövegek sajátos konnotációiban, kulturális utalásaiban, valamint az adott kultúrában keletkezett szövegre jellemző fontos jelentések átadásában keresi. Az egyik további írás két Pilinszky-vers angol fordítását elemzi, a következő dolgozat pedig magának a műfordítási folyamatnak a nyelvhasználat szempontjából való megközelítését vizsgálja József Attila Bánat című versének forrás- és célnyelvi szövege alapján. A kötetet záró tanulmányban a forrás- nyelvi szöveg jelentéseinek a célnyelvi szövegben történő megvalósulása során végbemenő jelentésváltozások vizsgálatával foglalkozik a szerző. A kötet érdemi részét alkotó írásokat Fordítási terminológiai fogalomtár (144-155.) követi, a szak- és szépirodalmi forrásokat, illetve az elemzett fordítások lelőhelyeit felölelő jegyzéktár (Felhasznált irodalom, 156-169.) után pedig Tárgy- és névmutató (170-176.) következik. A Mellékletekben (177-217.) előbb a kötetben elemzett versek műfordítóit mutatja be, majd a versek fordításszövegeit teszi közzé a szerző. Lőrincz Julianna munkáját elsősorban a műfordítás-elméleti és műfordítás- stilisztikai kérdésekkel foglalkozó szakembereknek, illetve a szóban forgó szakterületek iránt érdeklődő egyetemi hallgatóknak ajánlom, de a versfordítás nehézségeit figyelemmel kísérő szakemberek s nem utolsósorban a versszerető laikusok is meríthetnek belőle újabb, alaposabb ismereteket. (Líceum Kiadó, Eger, 2007) Misad Katalin IRODALOM Klaudy Kinga 1997. A fordítás elmélete és gyakorlata. Angol-német-francia-orosz fordítástechnikai példatárral. Budapest, Scholastica. Szathmári István 2004. A funkcionális stilisztika történetéhez. Magyar Nyelvőr 128. évf. 4. sz. 435-440. p. Zeman László 1993. Stílus és fordítás. Pozsony, Madách Könyvkiadó. 108-117. p.
