Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Misad Katalin: Kultúrák párbeszéde (Lőrincz Julianna fordításelméleti kötetéről)
KÖNYVRŐL KÖNYVRE 89 Kultúrák párbeszéde (Lőrincz Julianna fordításelméleti kötetéről) A fordító - legyen akár mii-, akár szakfordító - a legegyszerűbb mondat fordításakor is bonyolult műveletet végez: azon kívül, hogy a forrásnyelvi lexikai egységeket célnyelviekkel helyettesíti, átrendezi a mondat szerkezetét, megváltoztatja szórendjét, kihagyja belőle a forrásnyelvi mondat egyes elemeit, s időnként - a két nyelv különbözőségéből eredően - olyan elemeket épít be a célnyelvi mondatba, amelyek az eredetiben nem szerepeltek. Mindez arra utal, hogy a fordító a különböző átváltási műveletek során olyan dinamikus kontrasztokkal szembesül, amelyek nincsenek előre meghatározva, sem rendszerezve, hanem mindig csak a konkrét fordítási folyamatban jelentkeznek. S bár a forrásnyelv lexikai elemeinek a célnyelviekkel való helyettesitése sem egyszerű feladat, a valódi — a fordítás folyamatában találkozó nyelvek dinamikus kontrasztjaiból adódó - problémát a célnyelv lexikai rendszere által kínált különböző helyettesítési lehetőségek mérlegelése, illetve a legmegfelelőbb átváltási művelet kiválasztása jelenti (vő. Klaudy 1997: 103). Lőrincz Julianna, az egri Eszterházy Károly Főiskola Általános és Alkalmazott Nyelvészeti Tanszékének oktatója Kultúrák párbeszéde című munkájában a fordítás elméleti és gyakorlati kérdéseivel, közelebbről pedig a műfordítás kérdéseivel foglalkozik. A könyv első fejezetét {Fordításelméleti alapfogalmak, 9-37.) a fordításelmélet rövid tudománytörténeti áttekintésével indítja a szerző, majd utal a szóban forgó szakterület terminológiai kérdéseinek tisztázatlanságára. A továbbiakban magát a fordítási folyamatot vizsgálja: megnevezi e mentális tevékenységként értelmezhető művelet alapvető tényezőit, s külön figyelmet szentel a fordíthatóság és fordíthatatlanság kérdésének. A fordítói kompetenciát négy különböző felfogás tükrében mutatja be, de a konkrét forrásmunkák alapján felvázolt kompetenciajegyek listáját nem tartja teljes- nek/véglegesnek: a további kutatásoktól újabb szempontokat remél a fordítói kompetenciát alkotó képességek pontosabb meghatározásához. A forrásnyelvi szöveg célnyelvi szövegvariánsának létrehozásakor alkalmazott műveleteket a fordításelméleti szakirodalomból ismert rendszerezéshez igazodva csoportosítja Lőrincz Julianna, miközben megnevezi a lexikai és a grammatikai átváltási műveletek legfontosabb altípusait is. A következőkben a szövegtipológia és a fordítás kérdéseinek szoros összefüggéseire mutat rá, miközben hangsúlyozza, hogy a fordítási folyamat minden komponensét érintik a szövegtan alapkérdései, ugyanakkor a fordítást olyan szövegalkotási folyamatnak tartja, amelynek eredménye a fordítási céllal készített szövegprodukció. A nyelvi norma és a fordítói norma viszonyát vizsgálva a szerző érinti a nyelvi normának a szakirodalomban való nem egységes értelmezését, részletesebben azonban - figyelembe véve a 80-as és a 90-es évek nemzetközi fordításelméleti kutatásainak eredményeit - a fordítási folyamatot befolyásoló normarendszereket írja le. A fordítási ekvivalencia kérdésével kapcsolatban különböző nehézségeket vet fel, a forrásnyelvi és a célnyelvi szöveg félté
