Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szalay Zoltán: Pluralista stilisztika egy ipolysági anekdotaregényben (Hunčik Péter Határeset című regényéről)
86 KÖNYVRŐL KÖNYVRE Pluralista stilisztika egy ipolysági anekdotaregényben (Hunčík Péter Határeset című regényéről) Gyakran elhangzik az utóbbi idők magyar irodalmával kapcsolatban, hogy mindmáig hiányzik a huszadik század történelmének szépirodalmi „összegzése”: nem írták meg sem a két világháborút, sem ötvenhatot vagy hatvannyolcat, sem a rendszerváltást, azaz nem született meg a „huszadik század magyar nagyregénye”. Találhatnánk ugyan műveket, amelyek részben feldolgozzák az elmúlt évszázad jelentősebb eseményeit (mint Márai Naplóikban a második világháború végét, Konrád György A cinkos című regényében egy jó ötvenéves időszakot, Kertész Imre a holokausztot), nagyobb történelmi távlatokat befogó müvet azonban hiába keresnénk. Valószínű, hogy ezen elvárásoknak nemigen felel meg Hunčík Péter tavaly év végén megjelent Határeset című regénye sem, az viszont teljes bizonyossággal megál- lapitható, hogy a regényíróként ezzel a kötettel debütáló szerző müve egy újabb lépést jelent a közelmúlt behatóbb megismerése és megértése felé. Hunčík Pétert aligha kell bemutatni a tájékozottabb közönségnek, írásaival, nyilatkozataival, közéleti és kulturális munkásságával régóta tevékeny részét képezi a cseh-szlovák-magyar közéletnek. Hunčík eredeti szakmájára nézve orvos, ami nem nevezhető ritkaságnak az irodalomban, ami azonban érdekesebb a Határeset cimű regény vizsgálata szempontjából, hogy szerzője nem csak etnopszichológusként is tevékeny. Ez pedig határozottan megjelenik a könyvben, amely egy szlovákiai kisváros lakóinak története, a századfordulótól nagyjából a hatvanas évek végéig. A szerző szociológiai és etnopszichológiai érdeklődése minduntalan visszaköszön, miközben az egyes szereplőknek a történelmi sorsfordulók során elszenvedett sérelmeit elemzi, illetve magukat a szereplőket mutatja be sziporkázó anekdoták sorozatában. A kötet szervező egysége ugyanis az anekdota. A szerző elképesztő mesélőkedwel ontja magából a szellemes és poénos történeteket, amelyeken keresztül betekintést nyerhetünk a kisváros hétköznapjaiba, de a világtörténelem meghatározó eseményeinek titkaiba is. A regény tulajdonképpeni cselekménye, már amennyiben beszélhetünk ilyesmiről, újra és újra visszatérő, kronológiai igény nélkül egymás után sorakozó történetekből és történettöredékekből áll, melyeket összesen nyolc, váltakozó elbeszélő tolmácsolásában olvashatunk. A nyolc elbeszélő közül négy (Feri, István, Pali, Tomi) állandóan visszatér, míg a négy másik (Pipityu, Chlebo, Klári néni, Géza bácsi) csak egyszer-egyszer bukkan fel. A főbb cselekményszálak tulajdonképpen a
