Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (31) A magyar líra depoetizálása - 70-es, 80-as évek I.
58 Grendel Lajos közvetlen környezet adta élmények hol elégikus, hol groteszk, sőt abszurd átpoeti- zálása vagy inkább depoetizálása. A könyv gerincét alkotó Topográfia ciklusban magánélete intimitásait és banalitásait emeli a költő a kisszerű privát reáliák fölé, de nem a tragikusba, hanem a tragikomikusba és az abszurdba. Versei tárgyi-naturalista motívumait egy-egy bizarr ötlet segítségével olyképpen helyezi vissza banális közegébe, hogy annak, ami banális, az abszurditása és önkénye is nyilvánvalóvá váljék. Ahol a szalmakalapnak nincs szüksége a nagymamára és a nagypapa megütötte a gutát, ahol a nagymama dióverés közben zsiráfokat lát, a telefonkagylóból pedig víz zúdul elő, ahol a húsdaráló dorombol, kutya helyett pedig rózsa őrzi a házat - nos, ott található nemcsak az elveszett Közép-Európa, hanem a posztmodem korban elveszett személyiség is, vagy inkább annak hült helye. Nagymama nem látott még zsiráfot. Am meglehet, hogy tévedek: miért is ne látott volna? Ha így van, valószínűleg az Alsóöregben^), hát persze hogy ott, dióverés közben pillantotta meg az elsőt; aztán jöttek a többiek is, csapatostul. Csakhogy négy lábon járó templomoknak hitte őket. Mennyi templom hirtelen, mennyi templom, még Komáromban is fele ha lehet! - hullott ki kezéből a dióverő rúd, amikor a zsiráfok tornyaiban, krónikások jegyezzétek, megkondultak a harangok. Csak úgy zengett-bongott tőlük a határ. Úgy ám! A toronyablak-szemekből meg a falu egyetlen harangozója integetett le nagymamának, (x) A Várföldön semmiképp sem lehetett, hiszen nagymamáék ottaniJöldecskéje akkoriban már nem volt meg. (Nagymama nem látott...) A hetvenes évek avantgárd fordulata Erdélyben főként Szőcs Géza (1953) nevéhez fűződik. E tekintetben a Szilágyi Domokos vágta csapáson halad tovább, a politikai ihletésű és témájú líra új lehetőségeit tárva fel, távol a képviseleti líra közhelyeitől és sablonjaitól és a váteszi magamutogatástól. „Szőcs költészetéből meglepő módon hiányoznak, vagy legalábbis nem kerülnek előtérbe a nemzeteszme romantikus közhelyeihez tartozó erkölcsi világszemlélet nyomai. Ez teszi lehetővé a fantasztikum és az abszurditás betörését. A nyelvi játékok és a kulturális-politikai utalások kizökkentik az említett sémákat megszokott helyzetükből, és elsősorban az olvasó döntésén múlik, hogy újra megerősíti-e helyzetüket, vagy ellenkezőleg, az irónia, a gúny szólamának enged inkább teret.”<25)
