Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (31) A magyar líra depoetizálása - 70-es, 80-as évek I.
56 Grendel Lajos meghatározó szólammá a halála előtt írt jelentős költeményeiben, a Haláltánc- szvitben és a Törpe eclogában. „Ha korábban uralkodó volt a szókép, világnyi erőket késztethetett lebírásra a metafora, most a nyelvi játék, a különböző egységeket egyetlen rántással összevonó »szóvicc«, a képtelen helyzeteket ítélkező komolysággal fölsorakoztató abszurd látásmód az uralkodó.”09' A szerkezet és a nyelv (szintakszis) lerombolásában a Magyar Műhely köre mellett Cselényi László (1938) ment el a legmesszebbre. A kezdetben a korai Juhász Ferenc poétikájának hatását magán viselő Cselényi-lírában a hetvenes években következik el radikális fordulat, az évekig késleltetett Krétakor (1978) c. kötetének megjelenését követően. Cselényi László azonban nem csupán szétforgá- csolója a hagyományos versstruktúráknak. A Krétakört követő köteteiben, melyeknek elve az aleatória, olyan új, létre nyitott szerkezet megépítésére törekszik, amely integrálni képes a legkülönfélébb műfajok és műnemek egyes elemeit - afféle totális műre, egy végső soron „megírhatatlan költeményre”, ahogy szándékát ő maga is nevezi. A Cselényi-építményt nevezhetnénk akár „neokonstruktivista” műnek is, amely a befogadó maximális részvételét is megköveteli a mű létrejöttében. „Partitúraszerü, poliperspektivikus, szimultán anyagról beszélhetünk tehát, ami többféle művé változhat a nézői-olvasói tekintet konstruáló erejének függvényében.”(2Ü) A Cselényi-féle totális vers struktúraszervező elve, mint arra többek között Görömbei András is felhívja a figyelmet, a mítosz,0" a szövegépítő technika felől nézve pedig a különféle szövegkivágatok montázsszerű elrendezése, melyben Cselényi Lászlónak az avantgárd korszaka előtti müvei is helyet kapnak, mint pl. az Aranyföld. Messziről jöttem zöldellő hegyek buja-virág öléből Aranyjöld aranyföld volt az ifjúságom Aranyföld aranyjöld délibábos álom Kékellő-zöldellő hegyek buja-virág öléből Fekete göndör hajamat fakózöldre marja a rozsda Aranyjöld aranyjöld ijjúságom meg se látom Arany föld aranyföld eltűnik a láthatáron S fekete hajamat elpereli mind a rozsda Mire jutok még nem tudom az utak pergőtűzben állnak Aranyjöld aranyjöld égetik az ijjúságom Aranyjöld aranyjöld röstellem hogy csupán álom S nem tudom merre van az utak pergőtűzben állnak „Játék és tragikus sorsértelmezés társul költészetében - irja Zs. Nagy Lajosról (1935-2005) Görömbei András. - Az emberi kapcsolatok devalválódása, az elmagányosodás, a múlandóság, a ki nem teljesülő élet fájdalma mutatkozik egyéni vetületben, a groteszk és a humor védőburkában.”(2!) A kisebbségi létállapot lefoko-
