Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (31) A magyar líra depoetizálása - 70-es, 80-as évek I.
54 Grendel Lajos becsülése ellenére Marsall László — legalábbis a szakmán kívüli ismertségét illetően - továbbra is valahol a körön belül kívül van. Marsall Lászlót a személyiség válságára adott válasza azokkal a költőkkel rokonítja, akik a lírai alany közvetlen beszédlehetőségeit a minimálisra csökkentik, „olyan matematikai-logikai alapozású lírastruktúrákban építkezve, amelyek inkább a szubjektív beszédhelyzet elrejtését, a megalkothatatlan alany formális »behelyettesíthetőségét« szolgálták”.1'6' Marsall László matematikai-kombinatorikai szemléletét Weöres Sándor negyvenes évekbeli kísérletei továbbvitelének is tekinthetjük. Ennek talán legbravúrosabb darabja a költő második kötetében (Szerelem alfapont, 1977) olvasható, a szerelem extázisát kevés szó kombinatorikájával kifejező verse, a Zene a dobhártya mögött, gyönyörűen gyönyörűségem és gyönyörűségem és gyönyörűm és gyönyörűségem és újra gyönyörűm gyönyörűségem és még gyönyörűbben és leggyönyörűbben és gyönyörűbb gyönyörűségem süketülésig berekedésig gyönyörűségem leggyönyörűbb gyönyörűségem és újra csak gyönyörűen és leggyönyörűbben és leggyönyörűbb gyönyörűségem és ne legyen más szó A Szerelem alfapont, talán nem túlzás állítani, a 20. századi magyar líra legérzékibb, legmámorítóbban erotikus verseskötete, amelyben a szerelem szellemi és testi oldala tökéletes egységbe olvadva jelenik meg; egyben az alany beszédlehetőségeinek részbeni visszavétele is. Marsall László lírájában az elszemélytelenités sosem teljes. Még első kötete bravúrdarabjában (A VASARNAP ÚTJAI ÉS ÚTVESZTŐI) sem, amelyben a mai ember labirintusélményét a versszakok fölcserélhetőségével (megint csak kombinatorika), sajátos térbeli elrendezésével is nyomatékosítja. Marsall László a versmondat felbontásában, a grammatikai szerkezet megtörésében, a szerkezet és a nyelv lerombolásában nem megy olyan messzire, mint a Magyar Műhely köre vagy Szlovákiában Cselényi László. Újat a különféle nyelvi regiszterek keverésével hozott a magyar költészetbe. „Nyelvi fantáziája kimeríthetetlen: archaikus, matematikai-tudományos, szleng, hétköznapi, tájnyelvi elemekkel, valamint akusztikus nyelvi kísérletekkel bővítette a költői nyelv szótárát.”07' A Bácskából Svédországba kivándorolt Domonkos István (1940) Kor- mányeltörésben (1971) c. poémája a magyar neoavantgárd irodalom kultikus darabja, egy nyugat-európai magyar vendégmunkás zagyva, dadogó monológja. én lenni én nem tudni magyar élni küljöld élet pénz nyelv zászló himnusz bélyeg elnökök vezérek előkotorni megfelelő
