Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (31) A magyar líra depoetizálása - 70-es, 80-as évek I.
46 Grendel Lajos Petri és Várady költészetét összevetve mutat rá Radnóti Sándor: „...e két sokáig rendkívüli módon egymásra figyelő költő kísérletezte ki alapvető motívumuk, Politika és Szerelem egymásba játszatását, a kelet-európai létállapot líráját, melyben a politikától való megfosztás mindent átpolitizál, a nyilvános depreváció behatol a legintimebb életközökbe. Petri nyíltabb volt, Várady tartózkodóbb.”® Iróniája is visszafogottabb a nemegyszer szarkasztikus Petriénél. A mindenhol ott levő diktatúra számára inkább afféle kellemetlenkedő, tolakodó idegen, egy társbérlő, akitől egyelőre nincs mód megszabadulni. Az idő el van telve önmagával, nem látom át, hogy férhetnék bele. Az ilyen eszmék futtatása rám vall. Nem akar múlni rosszkedvem tele. Tövig égnek, Fiilöp király, a gyertyák. A nap halad, az éjjel is halad. A menetrendet aránylag betartják. Én elmászkálnék, mint a bogarak. Ha pedig az úgynevezett valóság, ez a gyanús küllemű idegen ide tolja a képét, ,, Hogy a kórság! ” vágom hozzá. ,, Most mit jön itt nekem? ” Mint igazgató a főkönyvelőhöz, ha kellemetlen aktákat előhoz. (Rosszkedvem tele) Várady Szabolcs költészete nem veti föl olyan élesen a személyiség válságának vagy integritásának problémáit, mint Petri Györgyé vagy néhány más jelentősebb pályatársáé, s a költészet nyelvi alapjainak kritikus felülvizsgálatától is tartózkodik. Egy alapjaiban egyénellenes, értéknivelláló, sőt értékromboló rezsimben az egyén integritásának megőrzése a privát kapcsolatok (szerelem, barátság) minőségének megóvásán alapszik. A barátság és a szerelem kitüntetett témája Várady Szabolcs lirájának, mely, ha tartalmas, elegendő ellenanyagot termelhet a társadalmi kontextus hazugságaival szemben, s egyben lehetővé teszi a privát szféra autonómiájának megőrzését is és a mélyebb, illúzióktól meg nem kísértett önismeretet. (Székek a Duna fölött; Te megjelensz-e stb.) Egymásra utalva pedig, hisz olyan kevesen egyívásúak, összejárunk eltölteni a maradék időt, átvánszorogni az ünnepek sivatagján; szombat esték és vasárnap délutánok karámjába terelődik a régi nyáj most is, mint tavaly és tavalyelőtt,
