Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Gál Sándor: Napló 2006 (2. rész)
36 Gál Sándor NAPLO 2006 (2) Február 1. szerda. Délelőtt a Tokaji írótábor, még délután is. A dokumentumokat igyekeztem elrendezni, de nem jutottam sokkal előre. Mindegy. Az egész pakkot újra át kell néznem, hogy előbbre jussak. Meg azt is el kell döntenem, hogy melyik részeket foglaljam bele a szövegi részbe, s melyikeket soroljam a dokumentumok közé. A válogatásra rámegy legalább két napom. Sajnálom az időt, de e nélkül nem haladhatok előre az Írásban. Hát igen! Valamit valamiért. Folyamatosan tél van, nyirok, köd, egész nap egyvégtében alkonyodik. Sürved! Sürvedés - de szép szó!... Február 2. csütörtök. Egész nap a Tokaji írótábor dokumentumait rendeztem, évek szerint, meg a dokumentumrészben a publikálhatókat. A fő rész mindenképpen az elnöki időm három éve: program, előadók, előadások, s azok értelmezése, összekötése vagy összefoglalása. Azt is el kell döntenem, hogy a saját - Tokajjal foglalkozó — írásaimból mit, s hova soroljak be. Ahogy beleolvastam az egyes jegyzetekbe, sok átfedést találtam, amelyeket ki kell gyomlálnom az ismétlések elkerülése végett. Kicsit borzongok a rám váró munkától, de nincs kiút, s jogom se arra, hogy ezeket az éveket ne foglaljam össze, hiszen ez is része az életemnek, az én huszadik századomnak. Hogy micsoda slamasztikákba keveredtem, elképesztő! Most aztán készíthetem a számadást. A kinti világ változatlan - zegemye a javából. Valami szitál alá a felhős magasból, ami nem hó, nem eső, nem dara, hanem amolyan ködféle. Téli harmat?! Az!!! * * * Az előbb kezembe került - mert hogy itt hányódik az íróasztalon - Carlyle „A francia forradalom” c. könyvéből kijegyzetelt anyag, s az alábbi mondat állított meg: „Az öregek arra valók, hogy a szakadásokat megfoltozzák, az ifjak, hogy elseperjék az útból, ami szemétre való.” Lehetne ez a mondat akár az egész huszadik századi összefoglalóm mottója is, mottója egy „veszni indult kornak”. Február 3. péntek. Nos, folytatom a „szakadások megfoltozását”, bár reggel jó ideig — mintha földrengés támadt volna - ingott velem-alattam a föld. Őszintén be kell vallanom, hogy ezek a „kilengések” egyáltalán nem emelik a hangulatomat, a munkakedvemet még kevésbé. Ilyenkor folyamatosan rossz billentyűket ütök le, s ennek következtében rengeteget kell javitanom, ami komoly időpocsékolást jelent. A
