Irodalmi Szemle, 2009
2009/1 - KÖSZÖNTJÜK A 85 ÉVES MONOSZLÓY DEZSŐT - Monoszlóy Dezső: Jolánka, Rettegett Vilma, Tudathasadás (novellák)
32 Köszöntjük a 85 éves Monoszlóy Dezsőt először. Igaz, a többi horgásztárs is tudott a létezéséről, de apa hite volt ebben a legtántoríthatatlanabb és a legvarázslatosabb. Ha ő beszélt róla, Jolánka mérete, külseje, szokása aszerint változott, hogy apa annak előtte a hazai termés melyik borából fogyasztott, lopójával melyik hordó nedűjét cincogtatta poharába. Jolánka hosszúsága húsz méter, de legalább kettő, magyarázta apa sugalló erővel, lassú szóejtéssel, hosszú szüneteket tartva méterek és szavak között. Ha Jolánka testformája ekkora ingadozást mutatott, az a harmadik hordónk traminjára utalt, ha kevesebb volt a kilengés, a budai zöldre. Jolánka testét hol szőr, hol pikkely borította, volt piros és kék szemű. Röfögött, dorombolt, ugatott és néha úgy trombitált, mint az elefántok. Sem külsejének, sem hanghordozásának, sem egyéb tulajdonságának nem lehetett a végére járni. Abban viszont egyetértett a helyi horgásztársadalom és néhány Jolánka bűvöletébe esett idegen, hogy becsukott szemmel egyszer már ki-ki találkozott vele, nem beszélve rólam, aki ágyamból is láttam, pedig ablakom nem nyílt a tóra. Nem tagadom, azzal is tisztában vagyok, hogy minden tónak megvan a maga szörnyetege, amelyet éggel szembenálló víztükör takar. Ha megvakamák itt is, ott is, a mitológia hínárjára csillanna fény. Jolánkával azonban egyikük se veheti fel a versenyt, tán azoknak a whiskyt ivó skótoknak a kivételével, akiknek az álmára hasonló súllyal tud rátérdepelni a látomás. Kibújt a fü, meg elsatnyult, jött fehér és esős karácsony, vidám és szomorú. A világ eseményei a hozzá kapcsolódó mindennapokkal együtt némiképp elvonták a figyelmet Jolánkáról. Ebben erősen közrejátszott apa és két-három horgásztárs halála. De ha erejét vesztve, más titokzatosságba olvadón, bakfiskoromig elkísért a tó misztikája, és egy szép napon a közelgő osztályvizsga fenyegetésével a hátamon, a partra menekülve megpróbáltam a nádon túlra nézni. Nagyot csobbant a víz, és búvárszemüveget viselve, a messzeségből mindenesetre annak látszott. Jolánka bukott föl a habokból hatalmasan és fenyegetően. Fekete pikkelyek borították a testét. Közelebb érve azonban hihetetlenül megváltozott. Ahogy búvárszemüvegét feljebb tolta, egyre kevésbé hasonlított halszömyetegre. Villogó kék szemmel, hullámos szőke hajjal gázolt a part felé. Az öreg ördögbe is, de megszépültél, Sárika, mondta, szívet melengető bariton hangon. Kiderült, közeli szomszédunk, csak évek óta nem jöttünk össze, ő valahol külföldön végezte tanulmányait, orvosnak készült. Az ezt követő napok Pót-Jolánka csodálatában teltek el. Csónakázás közben két homlokcsókig is eljutottunk, a további elég heves próbálkozásainak éppen az ő érdekében, megőrzött szüzességem birtokában, későbbi terveim szédületében, hősiesen ellenálltam. Elképzeltem magam, amint mellette repdesek hófehér menyasz- szonyi ruhában. A következő évben még láttam egyszer. Fehér menyasszonyi ruhában ült valaki mellette, nem én voltam. Aztán megházasodtam én is, helyesebben férjhez mentem, amit azért kell így kihangsúlyozni, mert nem én, ő választott. Jómódú, derék férj volt. Sokat utaztunk. Időnként, évtizednyi szünetekkel az évek és az élet
