Irodalmi Szemle, 2009
2009/4 - Németh Zoltán: A rendszerváltozások megjelenítései a magyar irodalomban 17 Gyíire Lajos versei (A halottak nem öregednek, Patak)
12 Németh Zoltán felkeltése nyomán szerinte a korábrázolás mint a művészi fikció hitelessége teremtődhet meg. Bíró Gergely A hatodik koporsó című előadásában a Magyar Napló 2006. évi, illetve a Barankovics Alapítvány 2007. évi pályázatának díjnyertes alkotásait ismertette. Mindkét pályázat az 1989/90-es rendszerváltozás eseményeire irányította a figyelmet — a nyolcvannyolc, illetve százhúsz pályamű közül az előadó Molnár János, Csender Levente, Vincze Ferenc, Kiss Judit Ágnes, Kondor László, Berta Zsolt, Pósa Zoltán, Nagy Gábor, Horváth M. Tamás és Tompa Z. Mihály müveinek tartalmával ismertette meg a közönséget. Berta Zoltán előadásában az erdélyi irodalom kapcsán főként a politikai kontextust vázolta, Sütő Andrásra hivatkozva, miszerint a rendszerváltozás nem hozta meg a várt nemzetiségi jogokat, hanem csak azt a jogot, hogy harcolhasson a sajtón keresztül. Majd Kányádit idézte, miszerint „A kutya maradt, csak láncot cseréltek.” Berta kitért 2004 „fekete advenf’-jára, a Ferenczes István és Tompa Gábor verseiben Banyaországnak nevezett anyaországra, s arra a sütői gondolatra, amely szerint a romániai magyarágnak minden erejét a fennmaradásra kell összpontosítania. Berta szerint posztkoloniális létállapot jött létre Erdélyben: olyan erkölcsi értékek válnak közömbössé (mint például a hűség vagy a kitartás), amelyek még a diktatúrában is megőrződtek. Kovács András Ferenc Erdélyi töredék című versére utal ennek kapcsán: „Isten se tudja: megvagyunk-e még”. Mint Berta megjegyzi, Romániában a rendszerváltozás után már nemcsak a nacionalista állampolitikával kell szembenézni, de a nacionalista közhangulattal is. A kilencvenes évek Romániájára a szerző megfelelő fogalomnak gondolja Páskándi Géza 1990-es darabjának, a Pomokráciának a címét. Szilágyi Zsófia Rendszerváltás Abszurdisztánhan cimű, Grendel Lajos, Tálamon Alfonz művei alcímet viselő esszéjében utal ugyan Grendel New Hont- regényeire, de főként a prózairó naplóját értelmezi. Mint megjegyezte, Grendel írói pályája az illúzióvesztés jegyében alakult, s innét eredeztethető Abszurdisztán fogalma, annak tudatosítása, hogy irracionális helyen élünk, Kelet-Közép-Európában. Szilágyi Zsófia emellett arra is felhívta hallgatósága figyelmét, hogy mind Grendel, mind Tálamon egyetemes magyar irodalomban gondolkodnak, s mindkettejük számára fontos a kisvárosi lét. Grendel naplója után a szerző Einstein harangjai című regényét értelmezte, s egy érdekes párhuzamra hívta fel a figyelmet: Grendel regényét Tatjana Tolsztaja (Alekszej Tolsztoj unkokája) Kssz! című regényével rokonította, s az irodalmak sorsközösségét emelte ki. Szilágyi Zsófia szerint a szlovákiai magyar irodalom rokon az orosz irodalommal, mert mindkettőt az irracionalitás közös örvénye jellemzi. Toldi Éva Az otthonosság és idegenség alakzatai a rendszerváltozás idején a vajdasági magyar irodalomban című előadásában Majoros Sándor, Balázs Attila, Szakmány György, Kontra Ferenc, Tari István, Németh István, Domonkos István és Gion Nándor müveivel foglalkozott. Elöljáróban megjegyezte, a vajdasági magyar
