Irodalmi Szemle, 2009
2009/3 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Erdélyi Margit: Nyelvtudomány és nyelvhasználat Jakab István Anyanyelv és magyarságtudat című könyvéről
92 KÖNYVRŐL KÖNYVRE tisztelet egy lelkésszel?”, Házasodhatnak-e a nők?, „Már »népdalolunk« és »néptáncolunk« is?, „Tartármártás vagy tatármártás?”, „Mikor miatt, mikor végett?”, „Mikor küldetés a poslanie?” stb. A Szólásaink vallatása múltjukról című második fejezet történeti érdekességekkel, egyes szólások magyarázatával, néhány jellemző szavunk keletkezéstörténetével is szolgál. Pár jellemző címmel, példával szeretnénk illusztrálni ezt az érdekes témakört is: Mi a szólás?, Hogyan ordíthat a fába szorult féreg?, Hol hagyjuk, akit faképnél hagyunk?, Mi történik akkor, ha Nem tesz lakatot a szájára, ha Sok van a rovásán, ha Megüti a bokáját, vagy Körmére ég a dolog vagy éppen Mehet a sóhivatalba. E fejezet kapcsán a szerző utalást tesz három ismert szóláskutató jelentős munkásságára, gyűjtésére. Bevallása szerint ő maga Kertész Manó, Csefkó Gyula és O. Nagy Gábor munkái alapján alakította ki saját véleményét egyik vagy másik véleménnyel avagy interpretációval szembeszállva, ha meggyőződése így kívánta. (169.) Az ismert szólásgyüjteményeket is jó szívvel ajánlja Jakab István tanulásra/olvasásra a toliforgatóknak, a szónokoknak, a lelkészeknek, a tanároknak s a diákoknak. A szólásról írt definíciója világos, figyelemkeltő és köny- nyen tanulható: „A szólások tehát átvitt értelmű kötött szókap-csolatok; szemléletessé, érthetőbbé teszik stílusunkat. Persze csak akkor, ha nem élünk vissza a használatukkal: nem forgatjuk ki eredeti alakjukat, nem vegyítjük össze őket. (...) A stílusszínezés mellett azonban más értékeik is vannak szólásainknak. Megőrizték - megőrzik számunkra a régi idők szokásainak, módszereinek emlékét.”(171.) Szavaink titkai a címe a harmadik fejezetnek, amely csaknem húsz alfe- jezetet, problémakört tartalmaz. Ebből a sorozatból emeljük ki a következőket: Miért csecsemő a kisgyermek?, A jószág és a marha régen és ma, Hogyan született testvér szavunk?, A hölgy és a menyecske, A némber és a banya kevésbé rossz ő- sei, Milyen az ágrólszakadt ember?, A rakoncátlan ember megzabolázása stb. A felsorolt címek is jelzik, hogy nyelvtörténeti adatokkal ismerkedhet meg az olvasó. Főleg a szakemberek foglalkoznak behatóan az etimológiai ismeretekkel, amelyek leginkább szakkönyvekben, szótárakban, lexikonokban kaptak helyet. Akad azonban olyan helyzet, amikor a kíváncsi ember szívesen kalandozik a kutatási anyagok nyelvtörténeti vagy egyéb vonatkozású anyagaiban, hogy jobban utánanézhessen egy-egy benne felmerülő kérdésnek, hogy lássa történetileg is valamely szavak alaki vagy jelentésbeli változását, és azért is, hogy elmélyültebben vizsgálódjon anyanyelve értékes bázisában. A könyv végén találjuk a Felhasznált irodalom részt, amelyre írásban többször tesz utalást a szerző, nyilvánvalóvá téve azt a célzatát, hogy motiválja az olvasót a vonatkozó szakirodalom megismerésére. Legfőképpen szótárírók, -szerkesztők, nyelvészek nevei sorakoznak fel a lapokon, akik talán mindahányan olyannyira ismertek, hogy a vonzásuk újra- és újraolvasásra, lapozgatásra, kutakodásra, örökös kíváncsiságra serkenti az olvasót. Bakos Ferenc, Bárczi Géza, Benkő Lóránd, Deme László, Dobossy László, Ján Hvozdík, Imre Samu, Kázmér Miklós,
