Irodalmi Szemle, 2009

2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Majercsík Mária: Krúdy és Podolin (tanulmány)

64 Maj ercsik Mária Krúdy és Podolin Krúdy Gyula a 20. századi széppróza egyéni stílusú mestere, a modem törekvések hírnöke, a zenei fogantatású stílus és lírikus próza megteremtője három évet (1888-1891) töltött a szepességi Podolinban. Itt végezte el az akkori nyolcosz­tályos piarista gimnázium első három osztályát. A szepességi városka és a Szepes- ség emléke egész életén át végigkíséri.1 A kisdiák Krúdy első ízben nagyanyjával, Radics Máriával, másodszor pedig - az 1888-as karácsonyi szünet után - édesapjával utazott Podolinba. Útközben Kassán és Poprádon időzhettek el: a kassai vasútállomáson át kellett szállniuk, Pop- rád pedig ekkor még végállomása volt a vonatnak, s innen lovaskocsival utaztak tovább Podolinba. A későbbi utazásokra már egyedül vállalkozott.2 Krúdyt német szóra küldték szülei Podolinba. Németül ugyan nem tanult meg, ellenben a ház kisasszonykái, ahol kosztos fiú volt, meglepő rövid idő alatt el­sajátították a magyar nyelvet. A 19. század második felében a színmagyar alföldi városokból rendszeresen küldtek diákokat a Szepességbe cseregyereknek, németül tanulni vagy egyszerűen kosztra-kvártélyra. „... Krúdyt az iskolán kívül a társaság nevelte Podolinban. Egy téli napon le­ment a Poprád jegére korcsolyázni, egyedül. A jégtábla beszakadt a fiú alatt. Egy lány vagy asszony, aki arra járt, siettében ránézett, segítségért kiáltott. Csáklyával húzták ki ajég alól félholtan, kékre dermedve. Krúdy maga mesélte, hogy e kaland óta nem félt a haláltól, azóta nyugodtan fogadta az életsor apályát és dagályát. Podolinban is­merte meg színről színre a felvidéki társadalmat, a furcsa élettípusokat, a sajátos kis­városi hangulatot.”- írja Szalatnai Rezső Krúdy podolini éveiről.3 Krúdy nagyon szerette e határszéli kisvárost. Évek múlva így emlékezett a városkáról: „...Podolinban, ahol az óraütés úgy visszhangzott, mint a magyar történelmi múlt, aluszékony csókák üldögéltek a tornyokon, a városkában egyetlen nesz a takácsok szövőszékének kattogása, és a cipszer kisasszonyok térdig állnak a Poprádban, midőn fehérneműjüket mossák: a száműzött szerzetesek szinte for­radalmi kedvvel tanították a magyar történelmet.”4 A legismertebb Krúdy-hasonmás, Szindbád, szintén a határszéli városka al­gimnáziumában volt kisdiák, a Kárpátok alatt, s a legjobb valcertáncos a városka tánciskolájában, „...itt volt boldog, itt, ebben a csöndes, félig középkorias városkában, ahol van egy utca, amelynek az elején és végén bolthajtásba hajlanak a házak.” Podolin városa a helyszíne Krúdy 1900-ban írt kisregényének A podolini

Next

/
Oldalképek
Tartalom