Irodalmi Szemle, 2009

2009/3 - KÖSZÖNTJÜK AZ 50 ÉVES HIZSNYAI ZOLTÁNT - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (30)A korszak további jelentős regényei: Ottlik Géza, Szilágyi István, Kertész Imre, Konrád György, Gion Nándor (tanulmány)

54

Grendel Lajos

re szólóan, nem kevés belső vívódás és harc árán. „Elfogadni vagy cselekedni, tudomásul venni vagy föllázadni, a meglevőt értelmezni vagy újat létrehozni: e két magatartás végig felesel a könyvben egymással” - állapítja meg Szegedy-Maszák Mihály, s a könyv fölépítését párbeszédhez hasonlítja/421 A gyerekkorból való kiszakadás, a felnőtté nevelődés regénye is az Iskola a határon, de világának horizontján ott sötétlenek már a totalitárius diktatúra felhői. A regény példázatossága a legkevésbé sem mesterkélt vagy erőltetett, hiszen az Iskola mint valamely erőszakszervezet metaforája a valóságos világban létezik, s jól bevált realista formaeszközökkel megalkotott világ. A három főszereplő sem holmi könyveknek vagy filozófiai tanulmányoknak köszönhetően vívja ki belső szabadságát, hanem az Iskola brutális, elnyomó hétköznapjainak a kézzelfogható valóságában. Az Iskola a határon egyik nagy művészi bravúrja éppen az, hogy szövegében a realista (tényszerű) és a metaforikus sík teljesen egybeforr.

Ottlik Géza nem kisszámú híve és rajongója türelmesen várta a folytatást, amely évtizedeken át készült az író műhelyében, de végleges változatában sosem készült el. Az író hagyatékában talált kéziratokból megszerkesztett Buda, az író halála után, 1993-ban jelent meg, s meglehetősen kedvezőtlen fogadtatásban részesült. A kritikusok a Budát az Iskolához mérték, annak precíz megszerkesztettségéhez és kompozíciója áttekinthetőségéhez: „a Buda nem más, mint zseniális, illusztratív, variatív lábjegyzetgyüjtemény az Iskolához” - írta Margócsy István/43’ Szegedy-Maszák Mihály kíméletesebb és megértőbb, s bár ő sem tartja remekműnek a Budát, de nem tekinti egyértelműen kudarcnak sem. „Ha a Budának vannak hiányosságai - írja -, akkor ezek jórészt arra vezethetők vissza, hogy nem egyértelmű a viszonya a megelőző regényhez: egyrészt folytatás, másfelől viszont kiegészítés, továbbfejlesztés, átalakítás.”(J41 Olasz Sándor a Budát a késő modern és a posztmodern között helyezi el, s ezzel kapcsolatban egy nagyon lényeges ellentmondásra hívja föl a figyelmet, nevezetesen, hogy „a mindig mindent relativizáló Budába ugyanúgy beleláthatjuk a metafizikát, mint az Iskolába. Márpedig a posztmodem éppen az efféle értelmezhetőséget viseli el a legnehezebben.”'451

A Buda megjelenése óta több mint másfél évtized telt el. Hogy halott-e a Buda vagy csak tetszhalott, egyelőre nehéz lenne megmondani. Vannak regények, sőt életművek, amelyek jelentősége későbbi korszakokban lesz láthatóvá.

Szilágyi István (1938). Az erdélyi írót a Kő hull apadó kútba (1975) c. regénye emelte a kortárs magyar irodalom élvonalába s ott rangját két további nagyregénnyel (Agancsbozót, 1990; Hollóidő, 2000) erősítette meg. Szilágyi István nem az első erdélyi író, aki szakított az erdélyi magyar irodalom leginkább Tamási Áron, Nyírő József és Sütő András müveivel fémjelzett, a regionalizmusra nagy hangsúlyt fektető népi-realista hagyományával, de az első, aki olyan összetett regényvilágot alkotott meg, melyben a szociografikus és lélektani-realista beszédmód hibátlanul ötvöződik egyfajta mitikus látásmóddal. Szilágyi Istvánt a móriczi és Németh László-i epika kreatív folytatójának szokás tartani, de irodalmi felmenői