Irodalmi Szemle, 2009

2009/3 - Mács József: Szélhámosok hajója (Regényrészlet)

Szélhámosok hajója 27 ülőkéjén tartja, mert a parasztemberre a legnagyobb dologidőben is rájön a szükség, s míg küszködik az árnyékszéken, addig is elolvas néhány oldalt. És ezzel a mód­szerrel még a megszólásnak sincs kitéve: olvas, nem dolgozik! A válaszlevél késésének, persze oka lehetett az is, hogy kemény a tél az Ipó völgyében, és a nagy hidegben Tubu gazda égig felröppenő sebes postagalambjainak ketrecük aljához fagyhatott a seggük. Az is nyugtalanított, hogy közeledett az a bizonyos nap (már­cius közepén jártunk), amikor Velickíj parancsnok úr bejelenti, Szeplosz, másnap indulunk, hiszen már egész csinos aktatáskával is megajándékozott, amelyben ma­jd az előadásomat hordom. Amire apám császárra valló bölcsességgel azt mondaná, minek pénzt pocsékolni arra, amit az ember a fejében hordozhat. Mert annak sze­rinte előnye is van. Csehország legügyesebb tolvaja se lophatja el. Az a félelmem azonban megszűnt, hogy az apám válaszát csak a visszatérésem után olvashatom el. Mert várva várt levele végül megérkezett. „Kedves fiunk. Nagyon hosszú levelet írtál, szerencsére nem dologidőben, aminek nagyon örültünk. Amit pedig abban a prágai vendéglőben láttál, arról csak azt mondhatom, hogy most már elismerheted, milyen nagy ember az apád, Nagy- bátori Ferenc József, akinek a képét még a falra is kifüggesztették a csehek. Mind­egy, hogy milyen szándékkal. A legyek az ő pofájukat is leszarnák, ha a maguk képét akasztanák a szögre. Ha elevenen láttál volna lógni a falon, az lett volna a rosszabb mindkettőnknek. Egyébként ügyes az a nem is írtad, hogy hívják a vendéglősné. Bizonyára több helyre is kifüggesztette: Padlóra köpni tilos! A cse­hek meg, úgy látszik, pedáns emberek, szigorúan betartják. A képünkre köpködnek, nem a padlóra, esne beléjük a rossebb, hogy jó anyád szavait is belefoglaljam a le­vélbe. Itt az Ipó mentén egyre melegebbek a napok, ennek örülünk anyáddal, mit érdekel bennünket az a vendéglő. Elég is volt már a télből. Sándor, József, Benedek hamarosan itt lesznek, és teljesen eltakarítják a havat a határból. De lassan tegyék, hogy az Ipó vize ne öntse el a földeket! Ha így melegedik az idő, szűk egy hónap múlva kicsaphatjuk tehenünket a legelőre. Aminek az egész falu örül, hogy már a bika is a csordával tarthat. Kiszabadul börtönéből. És ennek mindenki szerint az az egyetlen oka, hogy a csehszlovák fináncok már egészen jól megtanultak magyarul. Nem ingerük szavaikkal a bika fülét! Tudatjuk veled azt is, itt az a hír járja, hogy mihelyt rendesen kitavaszodik, Nagybátor legmagasabb dombján olyan magas finánc és határvadász laktanyát építenek, hogy tetejéről még azt is megfigyelhetik messzelátóval, a nagyalföldi gulya-, birka- és csikós pásztorok merre terelgetik a nyájukat. Most látom, hogy a hosszú leveledre én is hosszú levéllel válaszoltam, de azért még azt is megírom, hogy a Mihály Antal tiszteletes úr egy szem lánya átköltözött Pestre a nagynénjéhez! Vigyázz magadra, a szádra is, miattunk pedig ne aggódj! Szerető szüleid.” Apám levele szerint a falu bikáját Trombitás bátyó engedte ki a zárkából, amikor elérkezett az ideje, engem meg Velickíj parancsnok úr szabadít ki mindenes kicsi szobám fogságából, figyelmeztetve a következő napi tájékoztató kőrútunkra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom