Irodalmi Szemle, 2009
2009/1 - 90 ÉVE HALT MEG A MAGYAR KÖLTÉSZET ÓRIÁSA - Markó Béla: De ki élte túl? (vers)
De ki élte túl? 17 mert a túlvilág is viszonylagos, akárcsak az evilág. Vagy az e-világ, ahogy a számítógép előtt haldoklók mondanák. Marosomból Styx lett, városomból nehéz gombóc Erdély torkán, kétszer annyi ház ugyanazon a helyen, kétszer annyi fény, kétszer annyi beszéd, fele annyi remény. Hogyhogy? Nézem túlélő képeimet, bezzeg nekik megadatott látni, amit én nem láthatok. Nem volt fűtés, nem volt benzin, nem volt villany, nem volt hús, nem volt vaj, nem volt kávé, de voltak besúgók, és volt remény. Most van fűtés, van benzin, van villany, van hús, van vaj, van kávé, vannak besúgók, de van-e remény? Ezt én kérdem, aki meghaltam, elmentem világgá, túlvilággá, és golyó sunyit bennem valahol, egy hegyes kalasnyikov-golyó, de kérdezni egy halottnak is szabad, főleg egy demokratikus rendszerben, így hát megkérdem tőletek, kedves túlélő képek, nem volt-e jobb, amikor rossz volt, vagyis miért rossz most, amikor egyébként jó, illetve lehet-e utolsó hazám nekem a Nosztalgia nevű ország, és ha igen, mi is a felségjele? No? Nono! Marosvásárhely, 2008. szeptember 21. (A Túlélő képek című könyv 2009-ben megjelenő, új kiadásához írt vers, Korunk, 2008. december)
