Irodalmi Szemle, 2009
2009/2 - SZEMTŐL SZEMBEN - Grendel Lajos: Magyar líra és epika a 20. században (29) Mészöly Miklós (1921-2001) (tanulmány)
Magyar líra és epika a 20. században (29) 59 megjelenése óta ez a novella ama fordulat első vitathatatlan jelzésének számít, amely a posztmodernség korát nyitotta meg a magyar epika történetében.”(29) A Mészöly-életmü másik csúcsának tekintett Film (1976) két eseménysort fényképez egymásra, melyet fél évszázadnyi vagy annál is több idő választ el, s csupán a helyszín, a budai Városmajor környéke kapcsol össze. Az első történet merőben anti-epikus, a megírás jelen idejében játszódik, s egy fiktív fdmforgatás ürügyén egy idős, testileg és szellemileg leépült házaspár hazafelé tartó sétáját követi nyomon. A másik egy régi történetet idéz föl, egy Silió Péter nevű vecsési paraszt ámokfutását 1912. május 23-án, az utólag vérvörös csütörtöknek nevezett budapesti zavargások napján, melyen Silió Péter megöl egy gyereklánnyal fajta- lankodó szőlősgazdát. A kérdésre, hogy e két esemény között van-e valami, akár csak távoli összefüggés, nem kapunk egyértelmű választ, csupán a két történet néhány rejtélyes egyezése sejtet valamilyen, végső soron homályban maradó összefüggést az Öregember és Silió között. A regény rejtett, de valódi témájára Balassa Péter elemzése mutat rá. „Amit a Kamera müvei itt az öregekkel és a többiekkel, az egy rejtett koncepciós per, melynek elkövetői incognitóban maradnak. Valakiről, valakikről tetszés szerint állíttatik, hogy ezt meg ezt tette, sőt gondolta, tehát akár el is követhetett valamit [...] A Film: egy metafizikai koncepciós per anyaga: és ez a jelentése.”'30’ Ebben a koncepciós perben, a részvétlennek, objektívnek tűnő Kamera, miközben fölfedi a regény születésének folyamatát, maga is bűnrészessé válik. A regény, paradox módon, éppen arra szolgál példának, hogy nem lehetséges semmilyen abszolút objektivitás. A Film lezárása Mészöly írói pályája középső szakaszának, de egyben nyitánya is a következőnek, melyre a történet visszahódítására irányuló írói törekvés lesz mindinkább jellemző. „Az addigi írói radikalizmus tehát éppen végigvitele pillanatában fordul át és változik meg. Mészöly - lehetőségként — visszaadja az eseménynek a történetiségét, miközben műve közvetlenül minden ponton ahistorikus- nak mutatkozik.”'31’ Egy lehetséges pannon mitológia mozaikdarabjai. A Szigeti Lászlónak adott könyv terjedelmű interjújában mondja Mészöly: „Én az áttételességből és az elvonatkoztatásból, vagyis a világ algebrájából indultam ki, hogy később, vén- ségemre, mérhetetlenül érdekelni kezdjen a világ intenzív gazdagsága, freskója, totalitása...”'32’ Ez az írói vallomás nagyepikai ambíciókat sejtet, ám a várt nagyepikai mü nem készült el. Hogy a grand recit ideje lejárt volna, amint azt oly előszeretettel hangsúlyozza a posztmodem közeli irodalomtudomány? Nem hiszem, hogy így lenne, egyebek mellett Nádas Péter, Spiró György, Szilágyi István és mások regényei cáfolják napjainkban ezt a sokat ragozott tézist. Mészöly esetében inkább írói-alkati problémáról lehetett szó. Egy nagyepikai műben éppen az algebra olvadhatott volna el. Harmadik pályaszakasza idején Mészöly Miklós főleg terjedelmesebb, olykor kisregénybe hajló elbeszéléseket írt, amelyek akár egy pannon mitológia
