Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - TANULMÁNY - Filep Tamás Gusztáv: Sárosi Árpád kassai rendőrkapitány irodalmi munkássága
92 Fi lep Tamás Gusztáv — A húszas évek második felében a Kassai Napló című liberális napilap holdudvarából szerveződő, főleg szintén fiatalokat tömörítő Renaissance kultúregyesület Renaissance Könyvtár címmel füzetsorozatot indított. Ebben akarták kiadni a még kevéssé ismert József Attila egyik első, Tüzek éneke című versesfüzetét, többek között az emigráns Ignotus és Barta Lajos munkái mellett - és itt tervezték Sárosi verseinek megjelentetését is; ezek szerint ebben a körben nem találták őt ódivatúnak, konzervatívnak, „reakciósnak”.22 Végül sem József Attila, sem Sárosi füzete nem látott napvilágot. — Az 1929. december 8-15. között megrendezett „országos csehszlovákiai magyar könyvhét” alkalmából Darkó István szerkesztésében röpirat jelent meg Jel címmel, egy híján húsz író részvételével. A „régiek” és a modernek együtt léptek föl itt az irodalom külső feltételeinek megszilárdítása érdekében. Sárosi A hit szava című írásában szerepel a fiatalok iránti bizalom, továbbá - egyebek közt — logikusnak és jogosnak minősíti a kultúraszervezés kezdeti szakaszán szerepüket betöltő jó szándékú dilettánsok visszaszorítását. Ebből is, s az ezt megelőző és követő pontokból is azt valószínűsítem, hogy például őt (már?) nem ezek között tartották számon az újabban beérkezők. (Emlékszünk, hogy Szvatkó Pál a szlovcnszkói magyar irodalom korai szakaszát az emigránsok és dilettánsok harcaként jellemezte, amelyben mindkét irányzat jobb képviselőinek megvoltak a maga érdemei. Sárosit ő is, azóta is mindenki az utóbbi csoportba sorolta, de ezek szerint ez nem végleges „beosztás”, az egyes életpályák, -utak teljességükben több változatot is fölmutathatnak.) — Döntő érvként említhetjük itt meg azt a tényt, hogy Sárosi posztumusz kötetében találunk egy Ady Endréről írott verset. Ady (társtalan) zsenijét maradéktalanul elismeri — csak azért fohászkodik a költő szelleméhez, hogy csapjon szét az utána jövők, gondolom, elsőként az epigonjai, illetve kisajátítói között. Előadásom végén nem is állhat más, mint ez a vers: Ady: más a szeme, más a gerince Erdők üstökébe, Szirtek ércszívébe Belemarkol a hang: siralom, siralom. Bíbor palástjában, Halál hajnalában Ős Kaján tivornyáz vér-arany ugaron. Vágj köztük egy rendet, Kiket nyomod termett, Kiknek se rokona s nem vagy boldog őse Büszke bánatodnak, Öröklött dacoknak Fenséges, idegen, átkos hegedőse. Vágj köztük egy rendet, Akarj gyilkos csendet.
