Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - TANULMÁNY - Filep Tamás Gusztáv: Sárosi Árpád kassai rendőrkapitány irodalmi munkássága
86 Filep Tamás Gusztáv Fiatalkora óta, szakmai munkája mellett mint szépiró is folyamatosan jelen volt tehát a kassai kulturális életben, s mint a folyóirat- és lapcímekből látszott, a budapestiben is. Ennek ellenére még önálló müveit sem találjuk meg maradéktalanul a magyar- országi közgyűjteményekben, ha mégis, akkor nincs elegendő támpontunk ahhoz, hogy hol keressük. A Magyar Országos Közös Katalógus, a MOKKA Sárosi verseskötetei közül a Teréz címűnek egyetlen lelőhelyét sem adja meg, ez nem is volt a kezemben, bár ettől még elképzelhető, hogy megvan valahol az országban, ugyanis a MOKKA a volt kassai rendőrkapitánynak még az Országos Széchényi Könyvtárban meglévő saját köteteit sem jelöli, noha négy is megtalálható a Széchényi cédulakatalógusában; magam is főleg ezeket a példányokat tanulmányoztam. Nem sikerült a nyomára akadnom A sapka című munkájának, melyre egyedül Szinnyei utal, s amelynek műfaji megjelölése: víg monológ; Kassán jelent meg 1893-ban. Egyik versfordítását vagy ő maga, vagy Szinnyei külön is emlitette a Magyar írók élete és munkáiban, s minket is érdekelhet, ez ugyanis egy Maupassant-fordítás az Ország-Világ 1897-es évfolyamában, a 3. számban; A nagyapa című vers fordítása. Magában a folyóiratban, amelynek csak a megadott évfolyamát néztem át, a sok másod-, hannad- vagy akár negyedvonalba tartozó poéta és beszélyíró mellett Vajda János, Krúdy Gyula, Palágyi Lajos, Makai Emil, Ábrányi Kornél, Vargha Gyula, Petelci István írásaira akadunk, ám az igazi meglepetés egy másik „dilettáns” — itt is meg kell jegyeznem, hogy ennek a szónak nem csak pejoratív értelme létezett, lelkes és jó szándékú amatőrt, azaz nem „főállású” irodalmárt is jelenthetett, sőt e korban talán főképp azt, s én most ilyen értelemben használom Stephány Nándor Anyámhoz című verse. Azért meglepetés, mert ez a Stephány Nándor is rendőr, hat évvel később, 1903-ban például valódi tényleges rendőrkapitány, méghozzá Eperjes városáé, s ő az, aki társzerzője Sárosi Árpád egyetlen könyv alakban megjelent szakirodalmi munkájának, az Oktatókönyv a vidéki rendőrlegénység részére című könyvecskének. Stephányról aztán kiderült, hogy ő is kassai volt, jogot tanult (valamikor jogi doktorátust is szerzett), majd színész lett, később újságíró, ezután rendőrfogalmazó, végül rendőrkapitánynak nevezték ki, de pályája korán drámai befejezést nyert, ugyanis, mint Szinnyeinél olvassuk, egy sikkasztás miatt általa letartóztatott királyi adóhivatali tiszt vallatás közben 1903 októberében lelőtte.1' A századfordulón neki is megjelent néhány verseskönyve, így aztán az emberben futólag óhatatlanul fölmerül, hogy a felső-magyarországi szabad királyi városokban a rendőri szolgálatba lépés előfeltétele volt a művészi hajlam és ambíció, néhány vers, esetleg verseskötet közreadása. Verseskönyvein, egy harmadmagával összeállított antológián1 kivül azonosítható Sárosinak néhány novellája, egy 1893-ban szintén Kassán kiadott könyvben; ennek fő- és alcímei: Hernád mellől. Tizenhat elbeszélés. Négy szerzője van, Sárosi mellett Hegyi József, ifj. Kemény Lajos és Kuszka Géza. A kötetben közölt fénykép szerint még fiatal és elég kackiás baj- szú Sárosi — egy másik, öregkori képe, amelyet ismerek, kalapos, nyakkendős-nagyka- bátos, monoklis nagyapaszerüséget mutat - öt kisebb prózai munkát közölt itt (Különböző természet, Az erős asszony, Utolsó vádlott, Találkozás, Balláék lakója). Ezek mindegyike a kiegyezés utáni évtizedekben kifejlődő-alakuló napilapok által meghonosított tárcanovella típusát képviseli, amelyet számos, azóta klasszikussá vált prózaírónk is művelt. Egyik sem kiforrott darab, van köztük olyan, amelyikben a dzsentri-életfor
