Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Kozsár Zsuzsanna: Menekülés (2) (Agyban, Liliom a csónakban, Titkok, Lancelot meghökken, Mint egy kutya, Leszámolás, Tiszta tó, A grál, Avalon)
46 Kozsár Zsuzsanna Merlin nem szólt, hagyta őt vívódni, tudta, közel már a cél. A túlvilági szellemek jutottak eszébe, a döntések szomorúsága, és az, hogy jó lesz már megpihenni Avalonban, és nem gondolni többet semmire.- Megyek, megkeresem azt a rohadt kelyhet - állt fel végül Galahad, mert nem volt már választása, végre kellett hajtania élete egyetlen feladatát. Merlin leült Galahad helyére a földre, nézte, ahogy a lovag távolodik, és nem vette le a szemét arról a pontról, ahonnan visszatértét várta. így ült három napig mozdulatlanul. És akkor feltűnt Galahad, kezében a kehellyel, egyre közelebb jött, már a ruhája mintázatát is látni lehetett, szemében valami földön túli nyugalom, arcán mosoly, nyújtotta a szent edényt a varázslónak. De a mozdulat félbemaradt, Galahad összeesett, szeme üveges, arca rémült: halott volt.- A Grál! - kiáltotta Merlin, de a szent Grál szétfoszlott a semmiben, és az erdőt belepte a sötétség. Avalon „Jót sose tettem, csak nyugtot lelne, nyugtot, ó, a fáradt. ” Itt vagyok Avalon szigetén egyedül. Elvesztettem mindenkit, akit szerettem, aki fontos volt az életemben. Itt vagyok a szigeten, nem kell már többször emberi sorsokról döntenem. Minden döntésem hibás volt, tragédiába fúlt minden cselekedetem, feláldoztam mindenkit a Grálért, és a Grál nem hozott, csak pusztulást. Az emberiséget nem lehet megváltani. Csak az embereket. Csak az embereket. Viviane-t, aki halandóvá lett, hogy mentse Lancelotot, aki a fia volt, vagy jóval több volt talán. Ginevrát, aki későn ismerte meg a szerelmet. Artust, aki önmagán is uralkodott, nemcsak a népen, csak a kudarcon nem tudott uralkodni mégsem. Galahadot, aki hiába kergette a boldogságot. Elaine-t, aki mindent feláldozott az arra méltatlanokért. Modredet, akit mások megvetése tett gyűlölködő torzszülötté. Morgant, aki adományát rontásra használta áldás helyett. És Lancelotot, akit érdemtelenül sokan szerettek. Megváltani az embereket. Nem voltam én arra méltó, hogy döntéseket hozzak. Megcsúfoltak a képességeim. Azok okozták minden szenvedésemet. Most itt vagyok egyedül egy puszta szigeten, tökéletes lesz az én pihenésem, nem szólhatok senkihez. Hazugság volt, hogy ide küldhetem választott halottaimat, csalóka remény volt, nincs itt senki, csak én vagyok egyedül. Egyedül.
