Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Kozsár Zsuzsanna: Menekülés (2) (Agyban, Liliom a csónakban, Titkok, Lancelot meghökken, Mint egy kutya, Leszámolás, Tiszta tó, A grál, Avalon)
44 Kozsár Zsuzsanna- Míg én élek, nem fog rád találni - mondta Viviane, és nézte a tavat, a vérrel festettet, az eleven fájdalomemléket.-Akkor jó. Akkor elmegyek - ugrott talpra Lancelot, mert ismerte a tündért, halhatatlannak ismerte, csodatévőnek. Viviane nem szólt, csak nézett utána, és a véres füvet tépdeste. És nagy volt a némaság körös-körül. És akkor Viviane lerogyott a tó partján, sebéből szivárgott a vér, kis patakban csörgedezett a fűben, bele a tóba, a tiszta viz egyre zavarosabb lett, nem a feledés és gondtalanság tava volt már, hanem az emberi szenvedésé. A Grál „A Gráltól bűvhatalmat nyertek. ”- Egy csókot még, Aviliane - sóhajtotta Galahad. - Ne hagyj így szomjazni, még egy csókot adj!- Milyen telhetetlen vagy te, lovag - mosolygott a lány, és csókolóztak újra, mint összeszokott, szenvedélyes szerelmesek, Galahad úgy szorította magához, hogy férfiasságát is érezze, de Aviliane nem vett tudomást a jelzésről.- Meddig, meddig várjak még? - lihegte Galahad. - Tudod, mennyire kívánlak, tudod, mennyire kellesz, miért nem adod végre nekem magadat?- Nem, nem, Galahad, nincs még itt az ideje, feladatod van, azt kell végrehajtanod, csak azután jöhetsz hozzám vissza győztesként, és akkor ölem készséggel befogad.- Mindig csak a feladat, mindig csak a szent Grál, hogy unom már! - fakadt ki a lovag. - Férfi vagyok! Miért nem engeded, hogy férfi legyek, hogy a magamévá tegyelek? Erősen megmarkolta a lányt. Körülnézett, néptelen volt a környék, most van itt a kedvező alkalom, nem lesz ilyen többet, hát hiszen erősebb ő, mint Aviliane, egy kicsit kapálózni fog, de enged majd, és ő végre egyesülhet azzal a nővel, akinek a közelében minden porcikája háborogni kezd, nem bírja már ő ezt a szüntelen vihart, szüntelen hullámverést, révbe akar émi Aviliane ölében. Megmarkolta, magához húzta, tépni kezdte róla a ruhát.- Látom, elment az eszed, lovag - jegyezte meg Aviliane túlságosan is nyugodtan. - Te kényszerítesz. Galahad hirtelen csak a levegőt markolta, a lány eltűnt. Valami surranó nesz a háta mögött, Galahad megfordult.- Merlin! - kiáltotta. - Hogy kerülsz te ide?- Nem mondom, hogy nem próbálnám ki egyszer, milyen nőnek lenni egy férfi alatt — mondta Merlin tárgyilagosan. — De nem azért vigyáztam rád mostanáig, hogy mindent elronts nemi hevületedben. Galahad elvörösödött.- Aviliane... az nem lehet, hogy te vagy Aviliane. Az nem lehet, hogy beleszerettem egy öreg mágusba!
