Irodalmi Szemle, 2009
2009/12 - KÉTSZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT KAZINCZY FERENC - Kulcsár Ferenc: Ősz felé... (versek)
Kulcsár Ferenc versei 31 Királykék nagy kerek ég, rendületlen messzeség, ó, búzavirágkék boltozat, ragyogtasd éltemet, holtomat. t Irdatlan súly: rám borul a fenséges menny. Alkonyul. t Hatvan éve törnek reám fergetegként az évszakok: zöldellek, elégek, rozsdállok, megfagyok. t Hatvan évig tűzött a nap, szakadt a hó Isten szép egéből: megvakultam, földre rogytam a mennyei fénytől. t Milyen régen, milyen régestelen-régen úsznak át a darvak a tengerkék égen. Milyen régen rovom egekre a neved, szerelem és halál, öröm és rettenet. t Vénséges vén este van: mint az Isten odafent, könyöklők egymagám. t Alkonyodik. Könnyeimet vedd vissza, jó Uram, élhessek, mint egeid, boldogan. t Eleitől fogva mindvégig felemeltél, Istenem, fel a magas égig. Hegyomlásból, örvénylésből kimentettél engem: lehessen a teremtésben lennem. t Erdőn-mezőn ősz pirul. Szegény fejem dért virul. Dért virágzik galagonya, csipke. Csitt te, halál, csitt te. t Formálja, gyúrja óriás anyaméhét a csönd, melynek mélyén az öregség, mint óceán, elönt. t Amíg a poklokon átkelek, tündököljetek, nyárfalevelek. t Istenem, szorítsd meg erősen a karom: vezessél, vigyél át - akarom!
