Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - POMOGÁTS BÉLA 75 ÉVES - Villebald: Számítógépes versek
72 Villebald virág vagy a szívemen, szerencse, hogy nem vagy rózsa, mert akkor a szívem szúrna ha az üzenettár bételne, van-é akkor b-terve, mert az a gondja, hogy csak 86 sms-t tárol telefonja szerinted milyen legyen egy férfi, olyan mint a kék törpökből Tréfi, vagy úgy oldjon meg minden gondot, mint a jólfésült james bo(lo)ndok, vagy úgy énekeljen-é, mint McHaver, vagy erős, aki mindig követ emel,- olyan legyen, mint te, mindenből egy kevés csippentve most sajnálom, hogy nem tanultam gitáron, képzelje, verseimet kísérettel adnám elő, s ön, mint szerelmes hölgy lengén jönne elő, sejtelmesen nyögne: óh, a nagy Ő örülök, hogy holnap látlak, mert hiányod nekem árthat, most is olyan hideg vagyok, ha meglátlak begyulladok oly puhák az ajkaid, mint a Mingek selyme, vizenyős dombok közt nyelved van elrejtve, úgy emlékszem voltak Mingek, és selyme is volt majdnem mindnek oly puhák az ajkaid, mint a Mingek selyme, gyönyört adó kútforrás ajkad minden sejtje, nyelved játszi könnyedség, cukorízü falat, csókod ledöntené a nagy kínai falat mondhatod nekem, hogy a vers az életem, de ha nem lenne ilyen ihlet, mit lelkem csak szemedből meríthet, nem írnék egy árva sort se, csak állnék, mint egy öreg Porsche
