Irodalmi Szemle, 2009

2009/11 - POMOGÁTS BÉLA 75 ÉVES - Polgár Anikó: „Ezeket tanullyuk mi Déák versekbe” Egy iskoladráma levélbetétjének fordítástörténeti tanulságai

68

Polgár Anikó

letezi (a legfőbb ovidiusi érv, hogy Theseus megölte Hippolytus anyját, itt egyébként sem használható fel, hiszen a darabban Hippolyté él), ám ezt is megtoldja az együtthálásra való felhívással:

Néked sints előtte semmi kedvességed,

Ne sájnáld hát tőlem gyenge szüzességed. (254-255).

A mostohaanya és a mostohafiú viszonyának a kérdését és Phaedra által kiemelt előnyeit ovidiusi nyomokon Szathmári is részletezi, Ovidius 18 sorát (Her. IV. 129-146) 14 sorban adva vissza (256-269), az érveket sorra átvéve, a kifejezésmódot azonban egyszerűsítve. Ovidius érvelése szerint a mostohára és a fiára senki sem fog gyanakodni, hiszen rokonok, amúgy is egy házban laknak, s ha átölelik vagy megcsókolják egymást, még dicsérni is fogják őket:

Viderit amplexos aliquis, laudabimur ambo:

Dicar privigno fida noverca meo. (IV. 139-140)

Ha ki meg láttya is, hogy mi együtt hálunk,

Az atyafiságra menten apellálunk. (262-263)

így ha én, mostohád, szeretlek tégedet,

Meg dicsérik az én, te szeretetedet. (268-269)

Szathmári az érvet még megtoldja egy - feltehetőleg a dráma hallgatóságának a tapasztalatát tükröző - megállapítással a mostohaanyák és mostohagyerekek rossz viszonyáról:

Úgy is ritka példa az a Mostohákba,

Hogy gyönyörködnének a szegény árvákba. (266-267)

Szathmári átveszi Ovidiustól Satumus korának és Jupiter uralmának erkölcsi szembeállítását is (Her. IV. 131-136, Szathm. 358-361). A királynő megalázkodásának, büszkesége feladásának (270-271, vö. Her. IV. 153-154) ovidiusi motívumát a folytatás megint az alantas stílusszintre degradálja:

Oh, kedves Angyalom emészt a Fájdalom,

Piros két orczádat, míg körül nem nyalom. (272-273)

Ehhez a hangvételhez illik Hippolitus reakciója is, aki nemcsak „őszve szaggattya a Levelet”, hanem a levelet kézbesítő Frauczimmert is „seggbe rúgja” és jól összeszidja.