Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - POMOGÁTS BÉLA 75 ÉVES - Szitár Katalin: Az éber lét útján a vershez (tanulmány)
56 Szitár Katalin A ,, Meredek út” egyik példányára (1939) egyébként mintegy szövegében reprezentálja ezt a ritmikai forma által irányított alkotásmódot: Költő vagyok és senkinek se kellek, akkor se, hogyha szótlan dünnyögök: ?-?-?- sebaj, hisz énekelnek helyettem kandi ördögök. A versbe írt ritmikai képlet - melyet Jurij Tinyanov kifejezésével szövegekvivalensnek nevezhetünk - lényegében a szemantikailag „üres” ritmikus forma szövegképző erejét írja bele a versbe, önállósítva, azaz verstémává emelve magát a ritmust.'2 Visszatérve a fent mondottak alapján eredeti kérdésünkre, mely a „hitves” és a „halál” szférái közti ellentétet firtatja, a következőkre juthatunk a Levél a hitveshez életműbeli kontextusai alapján. Az egyik ritmust a „feleség ritmusának” nevezhetnénk, ezt reprezentálja az Együgyű dal a feleségről (1940. január 5.) című vers: Az ajtó koccan egyet, hogy belép, topogni kezd a sok virágcserép s hajában egy kis álmos szőke folt csipogva szól, mint egy riadt veréb. A feleség érkezésének, szó szerint a lakásba való betoppanks&nak pillanata hangokat és egy bizonyos ritmust szabadít fel, mely épp e „toppanás”, az asszony léptei ritmusának mintázatát követi. Azért nevezhető ez az élet ritmusának, mert - mint ugyan e vers zárlata mondja - „Most érkezett, egész nap messze járt, /(...)/ s elűzi azzal tőlem a halált.” A „toppanás” szó azonban egy másik ritmust is reprezentálhat), ezt jeleníti meg az időben az előzőt követő vers, a Mint a halál című: így lépdelget eléd most ez a versem is, halkan toppan a szó, majd röpül és zuhan, épp úgy mint a halál. És suhogó, teli csönd hallgat utána. (1940. február 27.) A szó „lépdelése” nyilvánvalóan nem egyéb, mint a verslábak egymás után sorjázása, azaz a versritmus kialakítása. Ez egyfelől költői toposz,13 másfelől, látható módon közös a két vers közös eleme a versbeli ritmusalkotás elemi mozzanataként értelmezett „toppantás/topogás”, a lépés életszerű/biológiai ritmusa. A feleséget, a hitvest immár egy másik szinten értelmezi: nem mint a vágy vagy a szerelem tárgya, hanem mint az élet egyfajta ritmusának létrehozója, mondhatnánk: egy hanginger, amely a verses szövegalkotás kiindulópontja. Míg azonban az Együgyű dal a feleségről című versben a „toppantás” alanya a feleség, a Mint a halál címűben már maga a szó, úgy is mondhatjuk: a két vers összevetése a verses szövegképzés dinamikáját mutatja be: az életbeli ritmus átalakítását szövegritmussá. Ha a „feleség” és a „szó” jelentései között képződött egyedi, jelentéstani kapcsolat felől tekintünk most újra a Levél a hitveshez cimü versre, az első, ami
