Irodalmi Szemle, 2009

2009/11 - POMOGÁTS BÉLA 75 ÉVES - Kovács Győző: „Egy vers”

„Egy vers'

35

Végül: „a zsarnoki uralom érvényesülésének harmadik színtere maga az emberi lélek, amely benső világában nem tudja megőrizni függetlenségét és autonómiáját...”

Másfelől: „nemcsak a puskacsőben,/ nemcsak a börtönökben,/... vallató szobákban... ott zsarnokság van”;

nemcsak „vergődő jajsikolyban,/ a csöndet // növelő néma könnyek/ zuhatagában,/ kimeredt szembogárban,/ ott zsarnokság van”;

„Kürtben, az operában,/ épp oly hazug-harsányan/ zengő szoborkövekben,/ színekben, képzetemben”;

„ott zsarnokság van/ az óvodákban,/ az apai tanácsban,/ az anya mosolyában”;

„ott van a vallomásban,/ az édes szó-mámorban,) mint légy a borban,/ mert álmaidban/ sem vagy magadban,/ ott van a nászi ágyban,/ előtte már a vágyban”;

S a megdöbbentő végszó fortisszimója: „mert ott áll/ eleve sírodnál,/ ő mondja meg, ki voltál,/ porod is neki szolgál”.

Végül hadd fejezzük be azzal, mit Pomogáts Béla is végszónak szánt (ti. a sorozathoz): bemutatni olyan műveket a 20. századból, amelyek „gazdag érzelmi átéléssel vetettek számot azzal a közös tapasztalattal, amelyet nemzeti történelemnek nevezünk...”

(NAP Kiadó, Bp„ 2009)

Virágos

veranda,

1987