Irodalmi Szemle, 2009
2009/11 - Kozsár Zsuzsanna: Menekülés (1) Elaine-ciklus - Fehér, vörös, fekete; Szarvas; El kell menned; Ginevra naplójából; Varázslat; Gyerekes próbálkozás
Menekülés (I) 13- Attól, hogy király vagyok, még nem vagyok a legelérhetetlenebb ezen a földön - tiltakozott Artus.- Nemcsak király vagy te, hanem a bátyám is - mondta Morgan le Fay. - Az én anyám a komwalli Igraine, ahogy a tiéd is. Artus elsápadt.- Anyámnak három lánya született a férjétől, Gorlois hercegtől, akinek alakját apám, Uther Pendragon magára öltötte, mikor engem nemzett - mondta elrévedezve. - Te lennél az egyik?- Igen, én vagyok.- De hát ez vérfertőzés! Sosem mosom le magamról ezt a rettenetes bűnt!- Te nem tehetsz róla - mosolygott Morgan. - Én csábítottalak el. Majd azt mondjuk, bűbáj alatt álltái.- Akkor rendelkezned kéne varázserővel, hogy higgyenek neked.- És ki mondta, hogy nem rendelkezem? - nevetett Morgan. - Hát mit gondolsz, mért akart a családom zárdába dugni? Azzal pattintott egyet, és eltűnt a kunyhó, ott álltak ketten az erdő közepén, a fák között.- Ne vadássz szarvasra ebben az évben - mondta még Morgan. — A méhem- ben megfogant a fiad, kár lenne, ha megsebesítenél kettőnket. Mire Artus válaszolhatott volna, a lány eltűnt, egy szarvas nézett rá vissza, de mire nyilához nyúlt volna, köddé foszlott az is. Artus kábán ért haza, és egy évre megtiltotta az erdőben a nagyvadak űzését. Évek múltak el, mire újra asszony után kezdett áhítozni, de így sem telt nagy öröme az ölelésben, mert minden szeretkezésnél a fülébe csengett Morgan le Fay kacagása. El kell menned „ Elrejtett ősi berkem, csöndben, mélyen. ”- Mért kívánod ezt tőlem, anyám? - kérdezte Lancelot durcásan. — Nem akarok az udvarba menni, nem akarok lovag lenni, semmi kedvem hozzá. Jobb itt, a tónál, veled. Ki más dicsekedhetne azzal, hogy a Tó Hölgye az anyja?- Tizenöt éves vagy, kész férfi. El kell menned.- Nem akarok! Viviane, a Tó Hölgye sóhajtott. Hisz várta ő ezt, sejtette, hogy így kell történnie, hogy el kell mondania egyszer az igazságot.- Nem vagyok az anyád, Lancelot.- Hülyeség! - mondta a fiú.- Add a kezed, és hunyd be a szemed! - parancsolta Viviane. Lancelot nem mert ellenkezni, a hang szokatlanul kemény volt és határozott. Alig hunyta be a szemét, képek vetültek elé, látta anyját, amint egyedül oson
