Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Duray Miklós: Tavasszá lett a telünk, ősszé vált a nyarunk (esszé)
Duray Miklós köszönhetően indult el az az országos eseménysorozat, amelynek első lépése volt Antonín Novotny lemondatása a párt éléről, majd két hónap múlva az állam éléről. Tudatosítanunk kell a csehszlovák ’68 kapcsán, hogy a gyutacsot a szlovákok sértettsége jelentette, de az általános sérelmek orvoslására a párt szlovákiai első titkára tette meg az első lépéseket. Ezért kerülhetett a csehszlovák párt élére először a történelemben egy szlovák, Alexander Dubcek. De az eseményeket - ennek ellenére - szellemileg a cseh reformkommunista és reformista értelmiség irányította, legalábbis ’68 tavaszától, a Ludvík Vaculík által fogalmazott „2000 szó” c. kiáltványtól számítva, ami magyarázatot ad arra is, miért kapta ez a történelmi eseménysorozat a Prágai Tavasz elnevezést. Az eseményeknek ez a felvonása azonban a dubce- ki pártvezetés kezéből már kicsúszott. Hogyan viselkedtek ilyen körülmények között a csehszlovákiai magyarok? Kisebbségi (nemzetiségi) voltukat tudatosító másodrendű állampolgárként vagy öntudatos polgárként? A felvidéki magyarság ebben az időben nemzeti érzéseiben szinte egységes volt, még túl közeliek voltak a háború utáni hosszan tartó üldözés emlékei. Ennek ellenére politikailag ketté volt szakadva, ami a kommunista rendszernek a társadalmat - egyik oldalon az öntudatos proletariátusra, a másik oldalon klerikális, burzsuj és kulák osztályellenségre, megtévesztett, éppen ezért veszélyes középosztályra, kispolgárokra és nyárspolgárokra - felosztó taktikájának volt a következménye. Viselkedésében azonban három részre szakadt a felvidéki magyarság. Egyik része a nemzetet szolgálta, szinte szolga módon végezve a munkát. Ezek voltak azok, akik 1945 után nem „reszlovakizáltak”, 1948 után nem váltak a kommunista párt tagjává és templomba járók voltak. A másik része ugyancsak a nemzetet szolgálta, de figyelembe vette a felsőbb elvárásokat, részt vett az ideológiai oktatásokon, templomba nem járt vagy csak titokban, gyerekeit még magyar iskolába járatta, de hittanra már nem, fontolgatta, hogy belépjen-e a pártba vagy már be is lépett, viszont jelen volt az akkori magyar kulturális közéletben, amitől hősnek érezte magát. A harmadik része opportunista volt, csak azt végezte el a nemzet érdekében, amire engedélyt vagy utasítást kapott a kommunista párt helyi vagy felsőbb vezetésétől, ritkán lépve túl ezt a határvonalat. Vizsgáljuk meg, jelentett-e társadalmi - netán nyomásgyakorlási — erőt a felvidéki magyarság 1968-ban a Prágai Tavasz idején? Válaszunk elszomorító lesz: semmilyen társadalmi nyomásgyakorlást nem tudott kifejteni, mert önállótlan és társadalmilag szervezetlen volt. Ekkorra eszmélt fel az üldöztetése okozta tetszhalálból. Egyetlen egyesülete volt, a Csemadok, amelynek viszont kiterjedt szervezeti hálózata felölelt minden, magyarok és részben a szlovák reformátusok által lakott települést. A szervezési feladatokat egy kevéssé képzett, de hivatásos, és a hivatalnoki és szervezési feladatokra alkalmas titkári hálózat látta el. A hivatalos hatalomnak a Csemadok volt a „csinált” partnere (a pártutasításokat leosztó szervezete), nem véletlenül, hiszen 1949-ben Szlovákia
