Irodalmi Szemle, 2008
2008/12 - Kopasz Katalin: szín/játék (vers)
Kopasz Katalin szín/játék jó hallgatni a csendet a körmönfont játékokat a könyvek beszélnek helyettem mert nem tudom kimondani ugrabugráló gondolataim szórakozni támadt kedvem a betűrendbe foglalt címszók helyett holmi dithüramboszok bántják fülem nehéz kiigazodni a drámafigurák kétarcúságán egyedül maradt egy alak az orkhésztrán a kar néma fordulatot vett s elvonult a kulisszák mögé mert az egy szál ingben... az az alak elfelejtette mit keres ő itt valójában üres tekintettel keresi önmagát a szavakat a szerepet szétszóródott énjeit a tükörben sem önmagának másolatát látja csak arcszeleteit ahogy a sakktáblán fintorognak egymásra szemben egymással két fél kérdéseket tesznek fel a válasz a játékfiguráktól függ a tekintet irányítja a kézmozgások megfontolatlanságát növelni kellene a szerepformálók számát a szophoklészi példa módján már több téma forr a tölcsér alakú katlan mélyén hallod Elektra sóhaját Oresztész bosszúálló haragját? Agamemnón győzelme nem tartott sokáig Klütaimnésztra elüldözte szellemét Thébában is furcsaságok történnek lesz itt valaha igazság? talán az istenek majd szolgáltatnak hogy a testet öltött árnyalakok ne háborgassák az alvó emberek lelkiismeretét az áldozatok elégtétele legyen egy fohász: ne ess kétségbe adj erőt... mert tiéd az ország a hatalom és a dicsőség! sokan sokféleképpen próbálkoztak már a babérkoszorú a sorsnak jár eltűntek a héroszok! a szerepet nem tudták adományozni
