Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Kozsár Zsuzsanna: Kvartett (novella)
Kvartett elégülést, akár az utolsó mocskos kurva, és nevetni fog rajta egész életében, ö pedig, szegény öreg, elérakja majd élete minden kincsét. De elég volt Markéből, nem akarok tovább gondolni rá, nehogy megsajnáljam, megkedveljem. Trisztánra vágyom, azt ígérte, hajnalban az enyém lesz, ha a véres lepedő bizonyítja, hogy megtörtént, amit kívánt. Várom őt, álmodozom. Tudom, nem adhat szerelmet, csak testiséget, csak érzékiséget, irgalomból fekszik le velem, hogy legyen egy éjszakám, amire egész életemben emlékezni fogok. Úgy fogom őt csókolni, hogy lángra lobbanjon a teste, hogy elégjen az ölelésemben, és újjászülessen belőle, hogy megtapasztalja, mindent odaadnék érte, ha kell. Úgy fogom őt szeretni, hogy testemben csoda történjen, hogy magzatával viselős maradjak, hogy legyen valakim, aki csak az enyém, akit szerethetek, aki nem hagy el. Úgy fogom őt ölelni, hogy benne magamhoz ölelem a min- denséget. Aztán elmegyek valahová, ahol senki nem ismer, ahol azt mondhatom, özvegy vagyok, elesett az uram a csatában, és itt hagyott engem, várandósán és nyomorultul. Elmegyek egy másik országba, hogy apát keressek szerelmem gyermekének. Apát egy gyermeknek, akinek nemzője irgalomból ajándékozott meg az ondójával, akinek nemzője elfeledtette velem az átélt iszonyatot, csodát tett velem, lemosta rólam a ragacsot az érintésével, aki úgy szeretett, hogy fogalma sem volt róla. valóban szeret. Hajnalodik. Most már hamarosan jönnie kell. Szem
