Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - KÖSZÖNTJÜK A 80 ÉVES SZŐKE JÓZSEFET - Duba Gyula: Határ menti történelem Szőke József 80. születésnapjára
Határ menti történelem Szőke József 80. születésnapjára Baráti beszélgetés során hallottam Szőke Józseftől egy régi történetet. Kamaszkorában apjával szántanak a határban, Nyitra környékén. A határ szót más értelemben, szó szerint is kell vennünk, az akkori szlovák-magyar államhatár mentén történt, Nyitranagykér mezején húzódott a határ, éppen az ő földjük mentén, a barázdájukon. Abban az időben, a háborús években volt ez így. Tehát a parcellájuk barázdája az államhatár! S amikor felszántották a földjüket, ahogy mesélte, apja ránézett és komoly arccal, tréfálkozva megkérdezte: Na, gyerek, elszántunk Szlovákiából egy barázdát?! Mosolyra késztető történet, ám valami mélyebbet is megmozdít bennünk. Voltak idők, amikor a határok nem jelentettek áthághatatlan akadályt, csak a zártság könnyed jelképét, adminisztrációs szimbólumot. Tragikus kalandokra, a nehézségek elviselésére és meghasonlásra még nem kényszerítettek. De kevés volt az ilyen idő! Sorsunkat inkább olyan határok jellemezték, melyeken csak a madár járhatott át szabadon. A fenti példa azonban alkalmas, hogy érzékeltessük, milyen világból, mily fiatalos élmények birtokában indult Szőke József - s tegyük hozzá: nemzedéke! - sajátos életútjára, némi pátosszal szólva a magasabb célok felé! Nemzedékét említettem, mégpedig azért, mert a korban hozzá hasonló fiatalokat, a múlt század harmadik évtizede körül születetteket, sajátos, akár történelminek is mondható életpályára kényszerítette sorsuk. Az első (csehszlovák) köztársaságban születtek és kezdtek iskolába járni, később magyar királyi középiskolákba iratkozhattak, majd tanulási lehetőségek nélkül maradtak és serdülő fiatalokként élték meg a kort, amikor a magyarok számára nagyon zorddá vált a déli határvidék. S jó néhányuk számára kockázatos kalandok helyszínévé vált az országhatár. Amikor az ötvenes évek elején emberségesebb jövő felé tekinthettek és magyar kultúrát kezdtek építeni, az alapokat sivár pusztaságra, letarolt mezőségre rakták. Életművük a kisebbségi történelem produktuma! Szőke a budapesti kereskedelmi középiskolában kezdte tanulmányait. Érettségiznie 1948-ban sikerült. Ismert kor, folyamatosan beszélünk róla, a határok megszilárdultak. Oda-vissza szökések árán valósul meg a magyar nyelven való tanulás. A fiatalok serdülőkorban vannak, kialakulatlanok, ösztönösek, háborús élményeik is inkább kalandosak. Az előttük járók történelmi élményei mélyebbek és hitelesebbek, az utánuk következők sorsélményeiből pedig a legsötétebb korszak kimaradt. Köszöntjük a 80 éves Szőke Józsefet ■
