Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - Tóth László: A nyelvbe vetettség élményének költője (Ivan Štrpka verseiről)
Ivan Štrpka versei BESZÉLJ A FÜLEMBE Pattanásig feszült csendben hallgatózom. Mondjad csak. A távoliét megérint, képtelen vagyok elolvasni kéznyomod szétolvadó üzenetének vakírását a villanyégőkön, az árnyak és ajtók nélküli sápadtkék nappali falon. Te vagy az én kis hűségesen távollevő bestiám. Mondjad csak. Mondjad forró szavaid bele egyenesen a fülembe. Mártsd bele eper-nyelved. Mártsd bele eper-nyelved. Mártsd bele eper-nyelved, szünet nélkül mondjad csak a fülembe. Megérint a távol létem. Megérint a távolléted, melynek kissé megremegő könnyű ujja-vége kicsit elszíneződött. Kicsit az epertől, mely a fejemből fröccsent ki csendeskén ide. A meztelen fényt szellő hűti le. Mondjad csak. Mondjad csak. Mártsd bele eleven nyelved a fülembe. Tóth László fordításai A NYELVBE VETETTSÉG ÉLMÉNYÉNEK KÖLTŐJE Iván Strpka verseiről Iván Strpka a kortárs szlovák költészet hatvanon valamelyest túli nemzedékének kimagasló jelentőségű képviselője, a Romboid című irodalmi-kritikai lap fő- szerkesztője. Pályakezdése az 1960-as évek közepére, a 20. század szlovák társadalmi és szellemi-művészeti életének egyik legizgalmasabb, legmozgalmasabb korszakára esik. Iván Strpka fiatal költőként „Magányos futók” néven hozott létre (háromtagú) irodalmi csoportosulást, s az elnevezés mindvégig jellemző maradt mind
