Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - N. Tóth Anikó: Átjárók, fénykapuk (Kovács Magda Nagyapóka hintója c. kötetéről)
Átjárók, fénykapuk Az állatokról szóló szövegek közül gondolatiságánál fogva kiemelkedik A kis- kígyó, amely allegorikus történet a felnőtté válásról: az ártatlanság elvesztéséről, az erőszak világába való belépésről, az árulásról, a másik (a barát!) problémátlan feláldozásáról. A Titokzatos tücsökzene c. mesében szereplő tücsök némileg különbözik a La Fontaine-i tanítómese bohém, könnyelmű tücskétől; itt e bogár az ősi mindentudás birtokosa, jártas mind a földi, mind a csodavilág dolgaiban (a görög mitológiában a múzsák szent állata!), éppen ezért válhat kalauzzá a vándorlegény és a szalmabábu leánymentő útján. A tücsök varázserővel is rendelkezik: átmuzsikálja barátait az akadályokon, veszélyeken. Fő célja a feldúlt rend visszaállítása. Fontosak Kovács Magda meséiben a beszélő állatok is; a Topolya úr csodálatos átváltozása c. meseregényben pl. a talált puli, az ajándékba kapott kék tündércica, a mindenbe belekontárkodó csóka, valamint a küldönc légy egy rég elfeledett világ hírvivőiként szólítják meg a főhősöket. Az állatokéhoz hasonlítható a megszemélyesített növények szerepe is. A társai szemében bajkeverő, pöffeszkedő, nagyotmondó bolondgomba egyszerre meglepi és szórakoztatja az ismerőseit furfangos mutatványával (Süsü fején találja - magát); a gőgös, mindennel elégedetlen, mindenkit lenéző, hisztérikus virág végül megszelídülve elfogadja a környezetét (Margitka, a teknős); a kései kukoricacső nem hallgat tapasztaltabb társaira, s ezért bűnhődnie kell (A szófogadatlan kukoricacső); a pillangóba szerelmes virág a beteljesülés kedvéért kész lemondani egyéniségéről is, végül választottjában csalódva megtapasztalja barátai együttérzését, segítségét (Maud királynő birodalma). Megszemélyesített tárgyakkal is gyakran találkozunk a kötet meséiben. A csodagombóc szereplői pl. gyakorlati hasznukat vesztett, elrontott, kallódó tárgyak, melyek/akik a történet során mégis megtalálják helyüket a világban. A Téli történet veszélyeztetett bábui menedéket lelnek egy kislány lázálmában. A kidobott és könnyen feledett gesztenyebaba vagy éppen a szépségét/épségét vesztett karácsonyfadísz egyszeriben fontossá válik, hiszen képes gyógyítani: örömet szerezni (Hagörbe, A pisze kis karácsonyfadísz története). A tárgy az ember útitársává, barátjává is szegődhet, mint a Titokzatos tücsökzene szalmabábuja (távoli rokona az Óz, a nagy varázsló Madárijesztőjének), aki akár életét is kockáztatja, sőt fel is áldozza barátja érdekében. A Csillámka című mese szintén használati tárgyakkal népesíti be a különös Üvegországot: a csupán külső szépségének tökéletesítésére törekvő, hiú, az ország hagyományaira fittyet hányó királykisasszony története a Rigócsőr király címen ismert Grimm-mese sajátos változata. A gőgös lány megleckéztetésén túl rendkívül fontos esemény itt, hogy a viszontagságok során Csillámka személyisége is fejlődik: felfedezi a munka örömét, s ez a hagyományok tiszteletének fontosságára is ráébreszti. Viszonylag ritkán szerepelteti Kovács Magda a mese szokványos képzelt lényeit, a törpét, a boszorkányt, az óriást stb. Jó tündérek viszont a hősei a Mese a bűvös erejű kőről c. történetnek, kedves, játékos figurákként manók hancúroznak
