Irodalmi Szemle, 2008
2008/10 - N. Tóth Anikó: Átjárók, fénykapuk (Kovács Magda Nagyapóka hintója c. kötetéről)
r Átjárók, fénykapuk (Kovács Magda Nagyapóka hintája c. kötetéről) Kovács Magda a hatvanas évek második felében induló fiatal írónemzedék egyik legígéretesebb prózaírója volt. Kísérletező, a történetmondás hagyományait lebontó, lírai-látomásos, burjánzó képekben tobzódó szövegeivel 1972-ben, a szlovákiai magyar irodalom legendás Fekete szél c. novellaantológiájában tűnt fel. A sikeres bemutatkozás és az első önálló kötet (Én, a csillagbognár, 1978) óta ritkán publikál, főleg mesenovellákat, meséket ír, melyek A csodagombóc (1981), A kiskígyó (1993), a Titokzatos tücsökzene (1999) és a Topolya úr csodálatos átváltozása (2004) c. mesekötetekben láttak napvilágot. Ezeknek a gyűjteményeknek a foglalata a Madách-Posonium Kiadó gondozásában 2008-ban megjelent Nagyapóka hintája c. könyv, melynek segítségével az olvasó egy sajátos, ismerősen titokzatos mesevilágot járhat be. Műfaji kérdések. A mese műfaja Kovács Magdánál tudatos vállalás; az ősi epikai forma felé fordulás a szerző számára a hagyomány újraértését, újraértékelését jelenti. A mese a világról megszerezhető tudás, a kollektív világértelmezés egyik változata. Kovács Magda jól ismeri a népmesék és a tündérmesék fordulatait és fortélyait, de nem él annak lehetőségével, hogy összegyűjtse valamely tájegység népmesekincsét, vagy épp a gyermekkorától oly nagy szeretettel őrzött „gömöri” meséket dolgozza át és adja közre. Bizonyos elemeket (tipikus mesefigurák, csodás lények, útrakelés, próbatételek, az igazság keresése, a jő és a gonosz küzdelme), nyelvi megoldásokat (pl. állandósult mesei szókapcsolatokat) átvesz a népmesékből, ugyanakkor finoman el is mozdul az átvett elemektől, egy- egy meghökkentő ötlettel, bizarr helyzettel, fura hős szerepeltetésével, szokatlan szóhasználattal, ironikus kiszólással váratlanul kibillenti a történetet a hagyományból. A mesélés ebben a világban nem feltétlenül cselekményes, csattanóra hegyezett történetmondást jelent. Több esetben a hagyományos értelemben vett történet el is marad, vagy csak törmelékeiben van jelen; az igazi kalandot, a sorsfordulatot a hősök a lélek tájain, belső eseményként, szenzációként élik meg. Az ilyen típusú szövegek a novella műfajával mutatnak rokonságot, mesenovelláknak vagy novellameséknek is nevezhetjük őket (erre példa A szófogadatlan kukoricacső, a Göndörike elalszik, A kiskígyó, vagy akár a Nagyapóka hintája, illetve az Én, a N. Tóth Anikó
