Irodalmi Szemle, 2008
2008/1 - Tóth Krisztina: Hangok folyója (vers)
Tóth Krisztina egyszer csak este volt, utána háború volt, kövér gyerekkezek, rovátkolt férfikörmök, műanyag tálakat mosó asszonykezek, végtelen kerítés, betonra hullt gyümölcsök, vihar készül, gyere, mennyit kerestelek, a csónakház előtt egy kék bicikli fekszik, mit láttál odalent, rozsdás fedőt, halom pénzt, jelek átjárója a föld, ábrákat bont, öregszik, kiszikkadt útjait eltörli századonként, van a szavak folyása mentén, kell legyen egy titkos hely, hol ott vár partra dobva ott áll dombokba gyűrve egy helyen aminek neve van, de nincs kimondva III Zubog az emberi beszéd, gyereksírás a napban, töltésen nyárfalomb, szülők hajnali suttogása, kövek között hadar, színén ázott avar van, mint a halak hasa, villan az emlékek visszája, macskák ütődnek vedlő háttal a parthoz, alaktalan ruhák, törött vesszőkosár, zöld lombos ág, hegyén egy zacskó csapkod, fényes bútorlapon fonnyadt hínárfonál, üreges botokat pörget a gyorsuló víz, véletlen sorsokat húz a szemcsés iszapba, csak a helyük marad, mint könny után a sóíz, szétrajzó törmelék, minden valakinek az arca, lehunyt szemek mögött tolják egymást a felhők, áttetsző halrajok, a szív torkolatához tartanak mind, akár a vándor kékbe fellőtt szélben rikoltozó, körben forgó sirályok, megbomlott paplanok, az oszló tolikupacban egérhullák között elázott könyvlapok, hullámzik, elmerül, zúg a kimondhatatlan, nyitott szemmel a nyelv alá bukó napok, dobog hang mögötti hang, zuhog a szó alatti szó, névtelen vízesés, hangjában parti fákkal, ártéri utca jár a mélyben, vak folyosó, csöndek vízfüggönyén nyíló árnyékszobákkal. * Tóth Krisztina - 1967-ben született Budapesten, költő. Díjak, elismerések szegélyezik pályáját, szerénység, közvetlenség személyiségét.... Őszi kabátlobogás, 1989 (versek),^ beszélgetés fonala, 1994 (versek), Az árnyékember, 1997 (versek), Porhó, 2001 (vál. és új versek), Londoni mackók, 2003 (gyemekversek), Síró ponyva, 2004 (versek), Vonalkód, 2006 (novellák)
