Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - ANKÉT - Helyünk Európában... (Részvevők: Csáky Pál, Duba Gyula, Gál Sándor, Görömbei András, Lovász Attila, Pomogáts Béla, Kérdező: Fonod Zoltán)
ANKÉT ben valóban elhangzott mondat bizonyít. Amikor a németek néhány évvel ezelőtt nemet mondtak arra, hogy az amerikaiakkal együtt megtámadják Irakot, az egyik diplomata állítólag felsóhajtott: - Kell ennél nagyobb bizonyíték a világ 21. századi válságára, mint az, hogy már a németek sem akarnak harcolni? Aki ismeri a német nép történelmét, megérti ennek a megjegyzésnek az igazságmag vát. LOVÁSZ ATTILA: - Ahhoz, hogy ezt a kérdést komolyan vehessük, először is meg kellene állapítanunk, ki a kisebbségi. Európában csak és csak azért vannak nemzeti kisebbségek, mert az Európai Unió még mindig a nemzetállamok uniója. A modem nemzetállamok megfogalmazása óta kizárólag az Amerikai Egyesült Államokban sikerült a nemzetállamitól eltérő doktrínát alkalmazni, bár annak egyértelmű indítéka az európaitól teljesen eltérő alapokra helyezett állam. Európában - ha komolyan vesszük magunkat - az integrációnak többek közt azt kellene jelentenie, hogy NEMZETI KISEBBSÉGEK NEM LÉTEZNEK. Azaz, a dunaszerdahelyi magyar nem az ország magyar nemzeti kisebbségéhez tartozó egyén, hanem egyszerűen dunaszerdahelyi magyar. Ha a város határait tekintjük közigazgatási egységnek, akkor Dunaszerdahelyen a szlovák nemzetiségű egyén van matematikai kisebbségben, a dunaszerdahelyi járásban újra a szlovák nemzetiségű egyén van matematikai kisebbségben, a Nagyszombat központú megyében a magyar nemzetiségű e- gyén van matematikai kisebbségben, Szlovákiában mint közigazgatási egységben a magyar nemzetiségű egyén van kisebbségben, de már a V-4-ben vagy az Unióban mind a szlovák, mind a magyar nemzetiségű egyén van kisebbségben. Ennyire egyszerű. Nem véletlen, hogy matematikai kisebbségről beszélek. Egy életet szenteltem annak, hogy bebizonyítsam, nem vagyok kisebbségi. Ha annak tekintenek, akkor kisebbségi jogokról tárgyalunk, de ezt a fajta megközelítést betegnek, konfliktusteremtő- nek, és a modem, globalizált világhoz nem méltónak tartom. Mert miért vagyok kisebbségi? A somorjai polgártársam, aki szlovák nemzetiségű, ő három? Én meg egy? Vagy netán mínusz egy? Vegyük elő néha józan paraszti eszünket, és így tegyük fel a kérdéseket. Az Európai Unió számos kérdésben centralizált szövetségi államként működik, s ha ezt a tendenciát nem erősíti meg, bizony az európai kultúrát lenyelik a nyilván sokkal gyorsabban fejlődő, emberi jogokról nem sokat papoló, asszertív és törekvő kultúrák, mint amilyenek a kínai vagy az iszlám (lám az egyik vallási alapokon megfogalmazott csoport, a másik nemzeti alapon - de ezt csak margóra). Ha pedig az Uniót közös hazánknak tekintjük, akkor matematikai kisebbségekről beszélhetünk csak, s azok védelme, pontosabban esélyegyenlőségének biztosítása, a majorizálás tilalma impe- ratívum. Még tapasztalunk is van ezen kérdésekben, hiszen a Szövetségi Gyűlés a szövetségi Csehszlovákia idején cseh szlovák viszonylatban a törvényhozásban ezt a kisebbségvédelmi - matematikai - mechanizmust gond nélkül használta és elfogadta. Ilyen alapon a majorizálás tilalmának kellene érvényesülnie pl. Dunaszerdahelyen, Nagyszombat megyei közgyűlésében, vagy a szlovák törvényhozásban. S akkor kisebbségekről csak mint matematikai fogalomról, népességmutatóról beszélnénk. A leírtak, persze, tekinthetőek utópisztikus álomnak. Pedig nincs más kiút, mint a partnerség, ellenkező esetben minden egyes kisebbség nemzeti vagy szociális konflik
