Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - EMLÉKEK, ÉLMÉNYEK - Tőzsér Árpád: Az ISz fél évszázada - nevének tükrében
EMLÉKEK, ÉLMÉNYEK ben valami, ki kimondva, ki kimondatlanul felelőtlennek, infantilisnak, buzeráns- nak, szodomitának, ateistának, de legfőképpen anyaszomorítónak tart. Ahelyett, hogy valamelyik egyetemi tanteremben ülnék a valagamon, megint Léván parazitás- kodom, és, úgymond, írni tanulok. 1969 szeptemberében vagy októberében vittem először írást az Irodalmi Szemlébe. Akkor már újra egyetemi hallgató voltam, de egy másik karon. A novellát Tőzsér Árpád gondjaira bíztam, mert őt személyesen is ismertem, és mert szerettem a verseit. Persze a hiúság is hajtott: ha már debütálok, akkor az ne akárhol legyen. Az én szememben az akkori Irodalmi Szemle maga a Parnasszus volt, amelynek csúcsán Duba Gyula trónolt. Duba, Tőzsér, Koncsol. Jó kis csapat! De inkább mégis a nagycsapat. És a titkárnő, a kedves, felejthetetlen Sára asszony, aki miután újra beborult az ég az ország fölött, kivándorolt Izraelbe. Két meghitt, kis szoba - semmi luxus. Az ember bármikor bemehetett, nem zavarták el. Tőzsérrel és Koncsollal jókat lehetett dumálni, ha nem a szerkesztőségben, akkor a szomszédos Krym kávéházban, ahol szintén otthon éreztük magunkat, mert Keszeli Feri felesége, Ica volt az egyik pincér. Duba tartózkodóbb volt, de ő sem volt ellenséges. Istenem, hát neki ilyen a náturája, olyan nem bratyizós. Úgy emlékszem, akkoriban a Szemlében nagy volt a jövés-menés. Mészöly Miklóssal is itt találkoztam először, 1970 tavaszán. Afféle azylum volt ez a Štúr utcai két szoba. Pedig akkor már csapkodtak a mennykövek a Szemle körül. Érezte az ember, hogy itt valami hamarosan véget ér. Gondolni nem gondolt rá gyakran, de azért a rossz sejtelmeit már nem tudta elhessegetni. Számomra a Szemlének ez a korszaka akkor ért véget, amikor Tőzsér 1971-ben megvált a szerkesztőségtől. Ugyan már, gondoltam, ez a konszolidációnak is nevezett boszorkányüldözés úgysem tarthat sokáig. Naiv voltam. Legföljebb az vigasztalhatott, hogy a Szemle, bár kévésén múlott, mégiscsak megmaradt, s ezután sem a nagyszájú konszolidálók kormányozták TŐZSÉR ÁRPÁD. Az Irodalmi Szemle fél évszázada - nevének tükrében Az Irodalmi Szemle és a Nyugat bármi néven nevezendő feltételezett kapcsolata abszurd, hisz 1958-ban, az Irodalmi Szemle indulása idején a Nyugat már réges-rég irodalomtörténet (ráadásul olyan irodalomtörténet, amelyet akkoriban nemigen volt ildomos emlegetni: dekadenciaszaga volt), most, 2008-ban az emlékezetünk mégis egy kalapba dobja a két folyóiratot: egyiknek száz, másiknak félszáz éves jubileumára emlékezünk. A két indulás viszont a véletlen egybeeséseken túl is kínál párhuzamot, igaz, csak negatívat.
