Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - EMLÉKEK, ÉLMÉNYEK - Duba Gyula: 50 éves az Irodalmi Szemle
EMLÉKEK, ÉLMÉNYEK mutatkozott be, újszerű, sőt avantgárd vonásokkal ékeskedő műveikben. Ösztönös- ség, esztétikai tájékozódás, avantgárd - mindezek jelen voltak irodalmunkban ezer- kilencszázhatvannyolcban. Mindehhez tisztázatlan ideológiai légkör és politikai bizonytalanság járult. Mintha az ösztönöknek továbbra is jelentősebb szerepük lenne, mint a tudatos mérlegelésnek. Másrészt az alkotómunka területeiről, a táguló szellemi érdeklődés oldaláról új igény jelentkezett. Az évben jelentettük meg Kecskés László Komáromi szekeresgazdák című tanulmányát. A lap korábban is közölt történeti visszatekintéseket és irodalmi hagyományainkkal foglalkozó dolgozatokat, Kecskés munkájával új műfaj kapott helyet a Szemlében: a képekkel dokumentált helytörténet! Okkal és szükségszerűen történt. Nyomában, fokozatosan a szlovákiai magyar tudományosság jelentkezett, az irodalom határterületeiről sorra kaptuk a „rokon” érdeklődésű munkákat, a szociológia, nyelvészet (strukturalizmus), pedagógia, művészettudomány, s főleg a vidéki gyökerű helytörténet és hagyományébresztés értékei sorra megjelentek. Számomra a másik nagy felfedezés! A szlovákiai magyar szellemiség sokoldalú érdeklődését, a vidéki kulturális munka értékteremtő képességét és a múlt felé forduló gondolkodását bizonyították. Arra utaltak, hogy a kisebbségi tudat önállósul, sajátos törvényei vannak és minőségi fejlődése, mind alkalmasabb a történelmi önvizsgálatra, a kisebbségi sors elemzésére és közép-európai környezete vizsgálatára, sajátos magyar mivolta tekintetében identikus, szellemi kapcsolódásai sokrétűek. A szerkesztőség munkája is bonyolultabb lett, sokrétűbb is, nyugtalanabb is, olyan értelemben, hogyan képviselje mindazt, amit feladata segíteni és védeni. Nevezetesen az irodalmi alkotás szabadságát és a kisebbségi gondolkodás értékrendjét! Egy év múltán az emlékezetes hagyományosság - kísérletezés vitában, valahogy így kezdődött a konszolidáció, a lap az irodalmiság és esztétikai érték mellé állt, védte a kísérletezés jogát, szerkesztői gyakorlatában pedig mind a hagyomány- őrzés, mind a formai újítás gesztusa helyet kapott. Felismertük, vagy csak ösztönösen éreztük?, hogy a Szemle akkor tölti be küldetését, ha szemléletében felette áll a mindennapok káosza ellentmondásainak, a nemzedéki szemléletek csapdáinak, az erőszakos vagy lopakodó divatok csábításának s a túlzott eszmei elvárások logikájának. Elég határozottnak kell lennie ahhoz, hogy megvédje önmagát s ily módon a vállalt irodalmi értékeket! Az adott konszolidációs helyzetben, sorozatos lapbetiltások idején a nacionalizmus vádjától főszerkesztői „önkritikával” menekült meg a Szemle, miközben számos gyanúsítás övezte. A szerkesztőség összetétele is változott. Tőzsér és Koncsol más utakat kerestek, helyükbe fiatalok jöttek (Varga Imre, Zalabai Zsigmond, Tóth László, Kulcsár Ferenc), szerkesztőkként helyük lett az irodalmi fejlődésben, rányomhatták egyéniségük bélyegét. Ma némileg csodálkozva s kétkedve gondolunk vissza a korra, a hetvenes évekre, s arra a tényre, hogy a társadalmi konszolidáció közelről sem biztató és segítőkész éveiben a szlovákiai magyar irodalom a minőségi előrelépés és fejlődés nagyszerű szakaszát teljesítette.
