Irodalmi Szemle, 2008
2008/9 - Öllős Edit versei (Mégis, mégse, Időtlenül a térben, Egy szuszra, Béna hintaló)
Öllős Edit versei körékreálni bűnbakot megszokásból nem szabad tenyészteni nem kell feltétlenül negatív tanulságokat levonni hiszen szólóban is annyi lehet bármi mint csontsovány erszénnyel ékszerboltba beállítani elég ha arra gondolok hogy édesanyám nevét még nem tudtam kimondani de már képes voltam fejben több számjegyű köbgyököt vonni az időnek úgysincs mindig helye van mikor félperces az epizódszerepe és az ember képtelenné válhat az egykor balzsamos képtelenségekre azt sem tudja kinek jár ezért alázat vagy hála inkább megsaccolja hány falvédőről nem lépett még le hány tintafoltot nem itatott még fel hány csepp teát nem szürcsölt még el hány csillárra nem kapaszkodott még fel hány összetákolt létráról nem pottyant még le hány szedett-vedett vakolatot nem kapart még le hány alagutat kell még végigjárnia hány trambulint kell még végigugrálnia hány bordásfalat kell még megmászniatömörüljenek csak a kérdőjelek és felkiáltójelek frigyei legyen csak a boldogulás beláthatatlanul távoli legyenek csak földrengések melyeket nem élnek túl csak a szívós lelkek nevessenek csak akik mást nem tehetnek — Egy szuszra megtanultam már hogy az ördögnek felesleges hazudni lódítani se kell se mézes-mázoskodni se szépíteni anélkül is vigyáznak rám a bizsergető egyedüllétek csintalan gondolatai hogyan szétpotyoghat mennyire együgyűvé válhat az ember egy ültő helyében azt sem tudja egyszeriben mi volt a világmindenség definíciója egyszer nem is olyan régen mikor azt hitte ő megengedheti magának hogy magával mindig mindenben egyet értsen pedig akkor egyre nagyobb térfogatú lett az agya egy ültő helyében az idő meg vertikális és horizontális volt egyben de
