Irodalmi Szemle, 2008
2008/8 - Merényi Krisztián: Szindbád a huszonegyedik században, Beszédes nevek (novella)
Beszédes nevek- Na, adok én magának valamit! Eltűnik villájában. Képzeletben megveszem a lakásomat, nyaralómat, autómat abból a - feltehetően komoly - vagyonból, amit kihoz nekem. Sokat sejtően közeledik, előre mentegetőzik:- Fiatalember, most ennyim van, kérem, tegye el, ne visszakozzon! Kezembe nyom huszonhárom forintot. A pesti oldalon már kétszáz forint az átlagos borravaló... A Címerökrös család összes tagja büszke teremtés, alig állnak szóba az emberrel. A Gellért-hegyi Bidéné kastélyháza kívülről is extra benyomást kelt. Egy ilyen palota nem létezhet bidé nélkül. A zuglói Adakozó úrral ráfaragok. Leolvasás után nyújtja felém a tízezrest.- Te jó ég! - mondom -, ez aztán a borravaló! Vagy meghibbant, vagy lottóötös... Na és egy újabb névárulkodó egyed a tervezett írásomhoz. Adok neki egy tiszteletpéldányt a nemrég megjelent verseskötetemből, amit flegmán eltesz. Búcsúztomban rám förmed:- No, adja már a visszajárót?- Nem nálam kell fizetni... Nem én vagyok a számlás. Visszaadom a pénzt, de úgy, mintha önnön vesémből tépnék ki egy darabot. Archív fotó
